Miután megnéztem a filmet, kicsit olvasgattam róla, és azt hittem a leggyakrabban használt jelző, amivel a filmet illették a fordulatos volt. Megfogadtam, ezt a szót nem használom, amikor írok róla, bár van benne igazság.

Steven Soderbergh nevét azért már mindenki hallhatta jópár alkotás kapcsán, párat említve az utóbbi évekből: Magic Mike, Fertőzés, Az informátor, és hát talán a leghíresebb mind közül az Oceans trilógia. Az említett filmekkel már bizonyította fondorlatos agyát (ez nem ugyanaz a szó, mint a fordulatos!), és hát ebben a filmben sem fogunk csalódni.

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.

Martin (Channing Tatum) – aki miatta ül be a moziba csalódni fog, mert nem kapott nagy szerepet a filmben – börtönben ül, drága felesége Emily (Rooney Mara) – nem könnyű felismerni a Tetovált lány szerepe után – pedig évekig vár rá. Mikor végre kiszabadul, és folytathatnák félben hagyott álomvilágukat Emily öröme nem túl őszinte. Öngyilkossági kísérlete kapcsán találkozik Jonathan Banks pszichológussal (Jude Law), aki különféle antidepresszánsokkal próbálja jobb kedvre deríteni Ms. Depressziót.

Kiderül közben, hogy ebben a világban már alap, ha ilyen kis bogyókon élsz, és tuti mindenkinek van egy jó tanácsa vagy együtt érző pillanata Emilyhez. És hát a kis bogyóknak vannak mellékhatásaik is, erről szól ez a film, meg a gyógyszeriparról, meg a pszichiáterekről, meg a depresszióról, meg hát az emberi kapcsolatokról. De ne higgyük azt, hogy holmi gyógyszeripar lejárató kampány film, vagy épp ellenkezőleg: azt se higgyük, hogy gyógyszerreklámról van szó. Emily ellentmondásos személyisége indítja útnak a történetet, aki egyre mélyebb depresszióba süllyed, majd a film felénél, szinte észrevétlenül átadja a stafétát Banksnek, aki innentől középpontba kerülve próbálja meg lehámozni a sztori rétegeit. Közben feltűnik a színen a jégszívű Dr. Victoria Siebert (Catherine Zeta-Jones) Emily expszichiátereként.

Az egész filmen érződik az a baljós atmoszféra: senkit sem szeretünk igazán. Nem lehet azonosulni, hisz a film lényege épp ez. Nyomasztó, és épp mikor elkezdenénk találgatni, hogy mi lesz már ebből, megtörténik a kulcsesemény, feszültebbé válik a film, begyorsulnak a szálak, mindenki mindenkivel összeköttetésbe kerül. Innentől fogva egyet-jobbra egyet-balra csavarodik a történet, hol ide-hol oda húzunk. Nem csak thriller ez a film, dráma és krimi elemeket is találunk bőven benne.

És lám, a fordulatos szó használata nélkül is tudtam jellemezni a filmet. Szóval, van itt akkor összegezve: depresszió, pénzéhség, gyógyszerek és mellékhatások, átverések és FORDULATOK (haha). Nem fogunk csalódni benne!

SPOILER – csak annak, aki már látta!

Mikor a filmről olvasgattam, azt láttam kommentekből, hogy nem mindenkinek esett le a teljes sztori. Valóban sok meglepetés éri a nézőt, ezért leírom, hogy a kicsavart történetünk, hogy is néz ki:

Emily, mialatt a férje börtönben volt, Sieberthez járt terápiára, ahol ugye eléggé összemelegedtek. Emilynek hiányzott az élete, Siebert pedig az eléggé elhíresült Ablixa nevű gyógyszer konkurenciájánál tevékenykedett. Közös kapcsolódási pontjuk a pénzéhség volt, ezért kitervelték, hogy amikor Emily férje kiszabadul, Emily mély depresszióba esik, egy másik pszichiáterrel felíratja az Ablixát magának, rájátszik a közismert alvajáró mellékhatásra, és megöli a férjét, hogy az Ablixát lejárassa. Nyilvánosság előtt zajlik a pere, sőt több műsorban is képviseli őt anyósa, hogy lejárassák az említett gyógyszert, és persze a pszichiátert, amiért nem figyelt a páciensre eléggé. Csak ugye nem ment minden a terv szerint, túl okos pszichiáterrel kereszteződött az útjuk. A többit már tudjuk! :)