Hosszú idő után először megérett rá az idő, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a hazai elektronikus zenei szintér egyik meghatározó fesztiválját, a Balaton Soundot. A kaland, ahogy eljutottam idáig, már önmagában megér egy történetet.

David Guetta, Balaton Sound 2011 @ Somay Márk

Hazatérve VOLT Fesztiválról, barátnémmal úgy döntöttünk, ideje kipróbálni valami új fesztivált, és folytatni a nyári fesztiválozást még egy nap erejéig. Természetesen egyikünk sem gondolta ezt véresen komolyan, ugyanis nekem szűkös a szabadság miatt a munkahelyemen, ő pedig alsóörsi nyaralójukban hávájozott éppen. El is vetettük hát az ötlet, egészen addig, amíg meg nem érkezett egy e-mail a Heineken marketingeseitől, hogy a korábban beküldött nyitófüllel kétszemélyes napijegyet nyertem. Így történt, hogy mégiscsak megjelentünk eme grandiózus eseményen.

 Választásunk a vasárnapra esett, mert jószívű főnökeim megszántak egy hétfői szabadnappal, a világsztárok szempontjából pedig kétségkívül ez a nap érdekelt a leginkább. Mivel nem spóroltak a fűtéssel időjárás tekintetében, ezért az előző napon Alsóörsön kezdtük a balatoni bevetést, majd onnan mentünk át komppal Tihanyból Szántódra, onnan pedig gyalog közelítettük meg a fesztivált. Az utazás zökkenőmentesen zajlott, a karszalagokat megkaptuk, sőt még mellé járt ingyen sört biztosító karszalag is, amit a számunkra elkülönített Heineken Teraszon vehettünk át.

Némi strandolást követően a vízpartról hallgattunk bele a Vad Fruttikba, amin a közeg zenei érdeklődéséből adódóan, valamint a kánikulára való tekintettel, igen kevesen topogtak a tűző napon. Ezután a számomra akkor még ismeretlen The Asteroids Galaxy Tour dán alternatív muzsikájára bólogattunk az árnyékból, amikor is belém hasított a felismerés, miszerint az Around the Bend című kiváló számukat többször sikerült már elcsípnem az MR2-n.

A kis lazításunk után bemelegítettünk egy jó kis Brains-zel, amin a VOLT-os koncertjükhöz képest közel feleannyian voltak. Ennek oka is valószínűleg az lehet, hogy ez a zene alapvetően a fiatalabb korosztályt célozza meg, ráadásul Guetta és Brains között mindössze fél óra különbség volt. Brains közben mi is átevickéltünk Guettára, amit már csak a Heineken Teraszról hallgattunk, mert lent olyan tömeg gyűrűzött végig, hogy képtelenség volt odaférni normális pozícióba. Itt azt tapasztaltuk, hogy a zene annyira halk, hogy fent, a hangfalakkal szinte egy magasságban, még a másik suttogását is tökéletesen hallani lehet, ellenben az aktuális számot csak jelentős energia befektetések árán lehetett felismerni. Ebben az esetben arra tippelek, hogy csendháborítási okokból volt letekerve ennyire a hangerő.

A koncert azt adta, amit vártunk, se többet, se kevesebbet, egy kiváló DJ lenyomta a setjét, a tömeg pedig egy emberként ugrált. Ezután Ruskó dubstep világába kalandoztunk el, ahol a fesztivál összes 20 év alatt résztvevője tiszteletét tette (lám-lám, mit tesz a divat). Ezután pedig jött az este fénypontja, az általam leginkább várt Armin van Buuren buli, ami hozta minden elvárásomnak megfelelően a szintet, tökéletes hangzással, óriási számokkal és lelkes rajongókkal. Az egyetlen problémám csak az lehetett, hogy vége lett, hiszen bírtam volna még hallgatni bőven.

Némi lazítás után körülnéztünk, felmértük a terepet, majd megállapítottuk, hogy tetszik, amit látunk. Tetszett azért, mert itt végre nem érzem azt, hogy „héjj, 24 évesen ennyire öreg vagyok a fesztiválozáshoz?”, amit határozottan a VOLTon éreztem, hiszen itt végre az átlagéletkor 20 év feletti. Tetszik, mert szeretem az elektronikus zenét, és mert még ennél is jobban szeretem a vízpartról vagy a vízből hallgatni a legjobb zenéket. További előny volt, hogy volt egy büfé, ami megtarthatta hétköznapi balatoni árait, sőt, még készpénzes fizetést is elfogadtak, ráadásul a kaja is elég jó volt. Ennek oka az, hogy egy kőházban található a strandbüfé, ami köré nemes egyszerűséggel odaköltözött a Sound, ha tetszett neki, ha nem, így a deal alapján megtarthatta árait és saját policy-jét, cserébe pedig gondosan viszi a százalékot. Multikulturális szempontból is meg voltam elégedve a fesztivállal, mert szeretek külföldiekkel bulizni, így örültem annak, hogy jópofa olaszokkal pörögtünk, és hogy a mexikói lányokkal is ugyanannyi közös pontot találunk, mint a hazaiakkal.

Mindössze néhány dolog volt, ami nem nyerte el a tetszésemet: az árak, mert ezek a felső középosztály árfekvéseit takarták, persze csak akkor, ha nem a sörről volt szó, hiszen az ugyanannyiba került, mint a VOLTon. Példának okáért a 700 Forintos Calippo fagyit egy picit túlzásnak éreztem, ugyanakkor a péksütik csak minimálisan voltak drágábbak. A másik, ami szerintem lassan minden fesztiválra jellemző lesz, az a zsúfoltság, már ami a márkamegjelenésekhez kapcsolódó partipontokat jelenti. Próbálnak minél több bevételhez jutni a fesztiválokon résztvevő promószínpadok beengedésével, hiszen ez jó a kereskedőnek, jó a márkának, és jó a fesztiválnak, meg azért a fesztiválozó is egész jól érzi ott magát. Ám így kialakul az a zenei káosz, ami egy vízpart mellett, ahol a víz fokozottan viszi a hangot, meglehetősen zavaró. A vízpart mellől hallgatva, de a színpad előtt ülve, egyenesen összefolynak a zenék egy furcsa egyvelegbe, ami már-már az élvezhetetlenség határait súrolja. Másik problémának a stéget és a lépcsőket éreztem, ahol ugyanis képtelenség volt úgy bemenni vagy kijutni a vízből, hogy minimum egyszer ne csússz meg a köveken. Számomra érthetetlen, hogy miért nem rendezték el a vízben lévő talajt, hiszen egy fesztiválon rengeteg illuminált fiatal csörtet be a vízbe (ha már van ilyen opció), akikre fokozott veszélyt jelent ez. De még csak ittasnak sem kell lenni ahhoz, hogy egy jól irányzott lépéssel leépítsd az amúgy fesztivál előtt gondosan pedikűröztetett lábujjkörmödet, hogy aztán garantáltan elmenjen a kedved az esti ugrálástól.

A napfelkelte megtekintése után elindultunk haza, hiszen tudtuk, előttünk még nagy út áll. Szántódra elgyalogolva felszálltunk a kompra, majd Tihanyban egy órát vártunk a Volánra, hogy Füredre vigyen minket. Ott átszálltunk egy vonatra, ami Alsóörsön tett le, hogy végre ki tudjuk pihenni az est fáradalmait. Kalandos út volt, de ez az a fesztivál, amiért érdemes utazni. Várom a következőt.