Mentő mutyi.

A magyar film éledése.

Fekete komédia, dráma, vígjáték, akció, horror, egyedi karakterek meg amit akartok.

Kicsit dános (Jensen) szagot érezni közben, és Tarantino sem titkolt példaképe rendezőnknek.

 Bodzsár Márk első nagyjátékfilmje.

A történet egy lengyel újságcikk alapján íródott, és 1992-be helyezve tálalják nekünk, a délszláv háború idejére, de lehetne ez bármikor. A félig magyar félig horvát Milán (Ötvös András) Magyarországra menekül, és hát feltett szándéka, hogy a háború borzalmaiban rekedt menyasszonyát is a remény földjére hozza.

Motiváció: szerelem, háború. Nem meglepő, de hát ez mozgatja világunkat.

Összetalálkozik Fék doktorral (Rába Roland) és Kistamással (Keresztes Tamás), az éjszakai, rohammentős csapattal és rögtön fontos társadalmi és morális kérdésekkel kell szembenéznie, mint például a korrupció, az antiszemitizmus vagy az eutanázia. Életről és halálról dönteni, Istent játszani. Ez lesz Milán sorsa. Belehelyezve a korakilencvenes évek miliőjébe, ahol a kínai kaja legnagyobb ínyencség, és a Szomszédokból tanuljuk meg az életre szóló igazságokat.

És Milánnak döntenie kell: marad vagy megy, menyasszony vagy becsület, rizs vagy omlósz cijkemejj.

A film karakterei emlékeztetnek leginkább a dán filmek elmebeteg személyiségeire. Az elfuserált figurák szerencsétlenkedéseiből adódnak a humorbombák: a cinikus Fék doki képviselné az észt a csapatban, és amint megismerjük, ez cseppet sem hat megnyugtatóan ránk. Kistamás az egyszerű, amerikai nindzsán nevelkedett, lakótelepi proli, mellékállásban szociopata, aki zseniálisat alakít a filmben – nekem a kedvenc karakterem volt.

És ott van még a nagypolgári anya-lánya viszony, a köröm-puszi kisasszony, a strasszos-keresztesgyűrűs vállalkozónk, a heroinos-aluljárós csaj, a topless fodrászbabák, és rengeteg nagyon eltalált jellem, amely keserédesen nevettet minket, ahogy egy jó kis dán filmtől elvárnánk.

De ez magyar, és ráadásul nagyon is jó!

És ugye ott van Budapest. Az aluljárós hangulat, a kuplerájra emlékeztető, minden gengsztert elnyelő kínai kajálda, a neoncicis topless fodrászszalon, a Michelangelo Ádám teremtésével díszített rohammentő mind hozzájárulnak annak a nyomorúságos hangulatnak a megteremtéséhez, amit a rendező elénk tár.

A Skála – Coop szatyor zseniális volt.

No és ha már emlegettük Tarantinot: spriccel itt is a vér, ívesen, ahogy illik, halnak sorra az emberek, és Kill Billt megidéző jelenetekből is kapunk eleget. Komor filmnek tűnik, de épp ezzel játszik a rendező: hol drámát nézünk, hol western filmet, van, hogy thrillert vagy vígjátékot. Lavíroz a műfajok között, és épp ezzel az eklektikussággal oldja fel a feszültségeket, és tereli el a komoly társadalomkritikáról a figyelmet.

Összefoglalva: háborús menekült, korrupt orvos, szociopata proli, náci börtöntöltelék, fodrász k*rva, ,  magyar vállalkozó, cigány, kínai, drogos, szerelem, háború, mutyi.

Nem mondom, hogy a film után megnyugvással fekszünk le aludni, és ezután nem gondoljuk meg kétszer, ha mentőt hívunk, de nekem legalább visszatért a hitem a magyar filmgyártásba. Így kell csinálni!

Kis magyar valóság.