Idei várólistám egy újabb példánya következik most. Mindenképp szerettem volna Coelho-tól rátenni valamit erre a bizonyos várólistára, mert nagyon régen olvastam már tőle, pedig nagyon kedvelem a stílusát. Mielőtt gyanú éri a ház elejét nem azért szeretem, mert mostanra divat lett olvasni tőle, hanem mert kifejezetten jól esik a lelkemnek. Még akkor is, mikor olyan nyomasztó témáról van szó, mint a halál vagy az öngyilkosság Coelho stílusában az is valahogy olyan emészhetővé válik. Korábban Az alkimistát, a Zahirt, és a Tizenegypercet olvastam az írótól, és a közeljövőben tervezem a Portobellói boszorkányt és a Győztes egyedül van-t. Nektek van kedvenc Coelho könyvetek?

 Coelho szerintem rendkívül megosztja az olvasóközönséget: van aki nagyon szereti, minden könyvét elolvassa, akár többször is, idézeteket gyűjt ki belőle vagy éppen posztol és van az, aki utálja... Sokan rossznak tartják a stílusát, kezdetlegesnek a mondatait, sokan ezoterikus nézeteibe kötnek bele stbstb. Én valahol a kettő köztinek érzem magam. Kb. fél évente/évente olvasok tőle egy egy alkotást. Volt ami tetszett, volt ami kevésbé. Ebben a mostaniban az tetszett, hogy számomra legalábbis volt mondanivalója.

Többek között, hogy élvezzük ki az élet minden percét, mert sosem tudjuk melyik lesz az utolsó. Személyes élethelyzet miatt, ezt el tudom képzelni, így a könyv végkifejlete kifejezetten hátborzongató vagy libabőrözős. A másik elgondolkodtató, hogy hol húzódik a hatát őrült és normális között? Egyáltalán mi számít őrültségnek? És mi a normális? Ki dönti el, hogy mi a normális?

Coelho elég sötét, negatív képet fest le az elmegyógyintézetről, pszichoterápiáról, de azt ne felejtsük el, hogy a regény maga is 1998-ban íródott és még korábban játszódik. A 90-es évek Kelet-Európájában szerintem simán lehetett olyan intézetet találni (talán még most is lehetne) mint a cselekmény helyszíne.

No de miről is szól a regény? Veronika egy nagyon fiatal lány, aki öngyilkosságot követ el. Az hogy ehhez milyen indokok vezették őt el, talán kicsit banálisak és lehet, hogy abszurdnak tűnhet ilyen okok miatt ennyire radikális döntést hozni, de nem elképzelhetetlen... A lényeg, hogy Veronika túléli a dolgot és egy elmegyógyintézetben találja magát. Az orvos pedig közli vele, hogy a gyógyszerek, melyekkel véget akart vetni életének, olyannyira erősek voltak, hogy a szívét szinte teljesen elgyengítették és a lány bármikor holtan eshet össze. Ebben pedig az a legcikibb, hogy Veronika közben meggondolta magát: élni akar!

Az élni akaráshoz az is hozzájárul, hogy megismer néhány új arcot a kórházban, és nagyon úgy fest, hogy a szerelem is rátalál... De már késő...

A könyv egyébként egy trilógia része (sajnos ennek én sem néztem utána csak most), a Piedra folyó partján ültem és sírtam és Az ördög és Prym kisaszony művekkel alkot kerek egészt.

A Veronika meg akar halni-ból 2009-ben film is készült, ahol Veronikát, Sarah Michelle Gellar (Kegyetlen játékok, Ringer) alakítja.