Nálunk csak DVD-n jelent meg Jason Segel ("Így jártam anyátokkal" Marshall) és Emily Blunt romkomja, de Amerikában 2012-ben a mozikban is bemutatták, bár nem túl nagy sikerrel, mert épphogy a költségeket fedte az amerikai bevétel. A film elég érdekes, mert nem Tom és Viola megismerkedéséről szól, nem arról az útról, ahogy eljutottak az eljegyzésig, de nem is az esküvői előkészületekről, vagy a házaséletről. A pár ugyanis kisebb nagyobb problémák miatt évekig csak halogatja a "nagy napot", egészen addig, hogy az már kapcsolatuk megromlásához vezet. Tulajdonképpen vannak a filmben poénok, és egyszer-kétszer biztos megnézhető, de nem az a típusú film, amire évek múlva is emlékszünk majd.

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott

A borítón lévő "elképesztően vicces"-el azért erősen vitatkoznék, láttam már sokkal poénosabb filmet, és azt gondolom, hogy magában Jason Segel-ben is sokkal több humor van, mint amit ebben a moziban látunk tőle. Pedig a forgatókönyv megírásában is részt vett, Nicholas Stoller-el közösen, aki a rendező is egyben. Stollernek olyan filmeket köszönhetünk, a Lepattintva, a Felkoppintva vagy majd az idén debütáló Rossz szomszédság. A Leppatintva főszereplője is Segel volt, Kristen Bell (Veronica Mars) partnereként, a két férfi íróként sem először dolgozik közösen. 

Két főszereplőnk, Tom (Jason Segel) és Violet (Emily Blunt) egy szilveszteri bulin ismerkedtek meg, ahol mindketten elég sajátos jelmezbe bújtak, már ebből is úgy érezték, hogy hasonlítanak. Tulajdonképpen láthatóan összepasszolnak, szerelmesek egymásba, mindent meg tudnak beszélni, így végülis érthető a férfi döntése, hogy megkérje párja kezét. Na az eseményekbe itt kapcsolódunk be, mert a gubancok innentől kezdődnek.

Violet sok évi várakozás után megkapja álommunkáját, doktorandusz lesz egy pszichológiai tanszéken. Tom (megjegyzem nagyon kedves tőle) nem is akadékoskodik, szinte azonnal felmond az étteremben, ahol éppen előléptetnék, és szerelmével tart Michigan-be. Ez elképesztő feszültségek forrásával kezd válni, egyébként főleg azért, mert a férfi nem beszél a problémáiról. Tom ugyanis egy szendvicsezőben kezd dolgozni, ami hatalmas visszalépés a karrierjében, ráadásul utálja az új várost, ahol nem ismer senkit és mindig hideg van.

Azt hiszem a nő abban hibás leginkább, hogy nem veszi észre mennyire szenved a párja. Pedig, ha belegondolunk ez a szakmája is. Violet-et annyira elfoglalja a karrier építés, hogy nem igazán törődik párkapcsolatukkal, az esküvőt is elhalasztják. 

Tom egyre rosszabbul van, teljesen elhagyja magát, megváltoznak a szokásai, a hobbija, és végül a külseje is. Ekkor kap észbe Violet is, de sejthető, hogy eddigre már túl késő. Kezdetben két évre terveztek az új városban, de az idő folyamatosan növekszik, mert a nő szerződését meghosszabítják. 

Eközben Violet húga, Suize (Alison Brie) és Tom legjobb barátja, Alex (Chris Pratt) egymásba szeretnek, összeházasodnak, sőt gyerekük születik. Érdekes megfigyelni, ahogy az egyik páros élete sínre kerül, a másiké pedig felbomlik. Violet ugyanis összemelegszik egy másik pasival, és ezt már Tom sem tudja lenyelni. Szétválnak tehát útjaik, Tom hazaköltözik, és összejön a nálánál sokkal fiatalabb Audrey-val, akit az a Dakota Johnson játszik, akit nemsokára a Szürke ötven árnyalata moziban látunk majd.

Vannak azért humoros jelenetek, persze főleg inkább szarkazmus, fekete humor, de azzal még nem lenne baj... Csak sok olyan erőltetett poén van benne, ami kicsit olyan gázzá, unalmassá teszi. A sztori is elég uncsi, talán kiszámítható is. Megmondom őszintén, hogy csalódás volt, mert Blunt-ban és Segel-ben is sokkal több van ennél!