Irány a mozi, gyerekek! Aki bújt, aki nem, tegnap mutatták be az Amadort. Ennek örömére, és természetesen azért, hogy segítsünk a döntésben, íme egy nem-filmkritika. Csak most, csak nektek.

 Cirkó Film

 

Amador egy öreg, beteg haldokló bácsi, akit hősnőnk, Marcela (Magaly Solier) ápolgat.

No, nem azért, mert jótét lélek: pusztán megélhetési okokból látogatja. A cím alapján jogosan hinnénk, hogy Amadorról szól a film, de nem. Inkább Marcela küzdelmeit követhetjük nyomon. Rossz életkörülmények, rossz párkapcsolat. Értető, hogy az asztalra csapott szegény lány és úgy döntött, hogy világgá megy. Valljuk meg, mi se szívesen élnénk egy virág tolvaj bevándorlóval. De ez van, a szerelem vak. Ráadásul, kissé peches is a szentem: Épp amikor elhagyna hőn szeretett Nelsonját (Pietro Sibille), bumm terhes lesz. Nincs más választása, visszakullog a pasihoz, beletörődik a sorsába és próbálja a legjobbat kihozni belőle, kisebb-nagyobb sikerrel. Azért ne szakadjon meg rögtön a szívünk érte. Ha nagyon szigorú akarok lenni azt kell, hogy mondjam, Marcela probléma megoldási kísérlete már-már kimeríti a kegyeletsértést. Egyszóval kreatív lány. Sajátosan, de egész jól feltalálja magát.

 

 

Annak ellenére, hogy sok mindent leírtam a film cselekményéről, nehogy azt hidd, nem érhet már semmi meglepetés. Nem lőttem le minden poént. Rengeteg érdekes karakter fordul meg a filmben, akikről egy szót se ejtettem eddig. Például, feltűnik egy érdekes, női karakter: Puri (Fanny de Castro) egy idősebb hölgy, aki hetente látogatja Amadort. Ha másért nem, az Ő monológjaiért, életbölcsességeiért érdemes volt beülni a moziba. Nyugalom, rajta kívül is akadtak benne még olyan dolgok, amiért nem volt időpazarlás rászánni azt a röpke másfél-két órát. Tehát ha engem kérdezel, nézd meg a filmet. Nem azért, mert izgalmas, nehezen kitalálható története van, hanem mert egy egészen más világot szemlélhetsz, szórakoztató helyzetkomikumokkal megspékelve.