A mai gyerekek talán már nem is tudják, micsoda jó dolog volt régen magyar kiskölyöknek lenni! A Pannónia Filmstúdió jóvoltából rengeteg olyan egész estés rajzfilm és sorozat készült már az 1950-es évek elejétől fogva, amik a hazai óvodások és kisiskolások kedvencei lettek. A régi kedvencek közül ki ne emlékezne a Mézga családra, A Kockásfülű nyúlra, A magyar népmesékre, Frakkra, Pom Pomra, A nagy ho-ho-horgászra; vagy éppen Lúdas Matyira, Vukra, Szaffira, a Macskafogóra, és Az Erdő kapitányár? A listát még persze lehetne folytatni, például az én egyik kedvencemmel, A hercegnő és a kobolddal.

A történetünk egyik főszereplője, Angelika hercegnő az erdőben játszik Selymes nevű cicájával, amikor furcsa dolog történik velük. Észrevesznek egy vakondtúrást, aminek a tetején mozog a föld - gondolják meglesik a vakondot. Csakhogy egy zöld kéz nyúl ki a földkupacból, megragadja Selymes farkát, és megpróbálja magához ragadni a föld alá! Angelika természetesen megrémül, de ki tudja szabadítani a kedvencét, és futásnak erednek. Sajnos azonban eltévednek a sötét erdőben, és a mindenhonnan előbukkanó fura lények egyre beljebb kergetik őket a rengetegben. Angelika teljesen elfárad, ráadásul be is sötétedik időközben, tehát elég reménytelen a helyzet, ám ekkor jön a felmentő sereg!

Felbukkan Kófic, egy bányászfiú, aki nem a vár falain belül él, hanem a faluban, és ezért tudja, hogy a koboldokat és "kedvenceiket" a zenével lehet elriasztani. Teli torokból énekel, hogy elkergesse a lényeket, és megmenti Angelikát. Hazakíséri a lányt, és közben elmesélni neki azt, amit a koboldokról tud.

A várban aztán megint furcsaság történik. Angelika és Selymes talál egy titkos ajtót, ami az egyik toronyba vezet. Miután megmászták a rengeteg lépcsőt, egy lepusztult szobába érnek, ahol egy öreg nő fonalat fon. Kiderül, hogy ő a hercegnő üknagyanyja, akit szintén Angelikának hívnak. Az idős asszony megígéri, hogy amikor a kislánynak szüksége van rá, a toronyban megtalálja őt. Erre hamarabb szüksége lesz Angelikának, mint gondolnánk.

Egyik este ugyanis fura lény lopózik be a hálószobájába, és álmában meg akarja támadni. Selymes siet gazdája megmentésére, és összegabalyodik a lénnyel. A hangzavar felébreszti Angelikát is, aki hiába kezd el sikoltozni, segítség nem érkezik. A titkos ajtóhoz fut hát, és Selymessel (meg a kisegérrel) együtt visszamennek a toronyba. Megtalálják a nagymamát, aki egy ajándékot ad a kislánynak: egy gyűrűt, amiből egy alig látható fonal jön ki, mindig mutatva a helyes utat, amerre kell mennie.

Kóficéknál sem éppen unalmas az élet. A fiú alatt munka közben a bányában beszakad a talaj, és ő lezuhan a mélységbe, egyenesen a koboldok bányájába. Ha már így esett a dolog, kémkedik utánuk egy kicsit, és kideríti, hogy egy hatalmas gátat építenek azért, hogy elárasszák a bányát, megöljék az embereket, illetve az életben maradókat a föld alá kényszerítsék. Miután kijut a bányából Kófic, elmeséli az édesapjának, hogy mit hallott, aki úgy dönt, hogy elmegy a szörnyekhez, hogy utána járjon a dolognak. A fiú ezt nem hagyja, és míg a szülei alszanak, ő elszokik otthonról, és visszamegy a bányába. De a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan tervezte, és fogságba esik. Tudja, hogy az életét csak az éneklés mentheti meg, ezért teli torokból rákezd a dalára - ezt hallja meg a különös fonalat követő Angelika, aki siet, hogy megmentse a fiút.

A film rettenetesen aranyos, bár egy kicsit mixnek tűnik, mert több elemét is mintha más történetből vették volna át. Ez mondjuk egyáltalán nem zavaró, mert egyáltalán nem bontja meg az összhangot, sőt humort is csempész a mesébe.  A legviccesebb példa erre mindenféleképpen Varangy herceg, aki úgy mászkál a köpenyében, mintha ő lenne a Lugosi Béla féle Drakula gróf. Nem mondanék többet, csak hogy nézzétek meg (újra) A hercegnő és a koboldot.