Egész estés rajzfilmjének elkészítéséhez a Fox bevetette a Disney rég bevált receptjét: egy mondát vett alapul, és azt dolgozta át. Jelen esetben Anasztázia nagyhercegnő, az utolsó orosz cár legkisebb lányának történetét értelmezték újra, akit családjával együtt 1918. július 16-án Jekatyerinburgban végeztek ki - bár a rendre felbukkanó ál-Anasztáziák szerint túlélte a vérengzést. Nyugalom, a mese természetesen sokkal finomabban, szelídebben meséli el a történet romanticizált változatát.

A történet egy bállal kezdődik. A Romanovok uralkodásuk teljében vannak, csillogás veszi őket körül, a cár és a családjai önfeledten mulat. Az idillnek hamar vége szakad, amikor udvarból kitiltott gonosz és őrült Raszputyin váratlanul betoppan, és megátkozza az uralkodót: két hét múlva az egész család halott lesz. A varázsló azt mondja, addig nem nyugszik, amíg az utolsó Romanov is halott nem lesz - és ezzel kezdetét veszi Oroszországban a forradalom. Felkelők törnek be a palotába, Anasztázia a nagymamájával próbál elmenekülni, de majdnem oda vesznek. Egy szolgáló fiú, Dimitrij segít nekik eltűnni, de nem jutnak messzire. A vasút állomásra szaladnak, és az anyacárnőnek sikerül felszállni az egyik szerelvényre, de Anasztázia elesik, és lemarad a vonatról.

Tíz évvel később egy árvaház fiatal lakójának, Ányának a történetének nyomonkövetéséhez csatlakozunk. A lány nyolc éves kora elöttről nem emlékszik semmire, csak egy "Találkozunk Párizsban" medálja van, ami alapján elindulhatna a családját keresni. Jelet kér Istentől, és amikor megkapja, el is indul Szentpétervár felé, ahonnan vízum híján nem tud tovább utazni. Egy öregasszony azt mondja neki, keresse meg Dimitrijt, mert ő tud hamis papírokat szerezni. Ánya meg is találja a férfit, aki megígéri, eljuttatja őt Párizsba, de csak ha ott hajlandó találkozni az anyacárnővel, aki az elveszett unokáját, Anasztáziát keresi. Ányának nem nagyon tetszik a dolog, de mivel nem ismeri a saját történetét, és hasonlít is a Romanovokra, úgy dönt, hogy akár ő is lehet az elveszett nagyhercegnő.

Útban Párizs felé Dimitrij és Ánya folyamatosan piszkálódnak egymással, a velük utazó Ványa próbálja fenntartani a békét. Az állandó veszekedés nem az egyetlen tényező, ami megnehezíti az utazást - előbukkan Raszputyin is. Próbálja megakadályozni, hogy a kis csapat eljusson Párizsba, és ehhez minden lehetséges módszert be is vet. Mire nagy nehézségek árán mégis eljutnak Franciaországba, Ánya és Dimitrij már szerelmes egymásba, de ezt persze nem vallják be, még saját maguknak sem. Inkább a feladatra koncentrálnak, próbálnak Ányából Anasztáziát varázsolni. Ez annyira jól sikerül, hogy a lány saját emlékei is kezdenek előjönni, és ez Dimitrijt meggyőzi, hogy Ánya tényleg az elveszett nagyhercegnő. Már csak az anyacárnőhöz kéne eljutni, ami nem is olyan egyszerű, mert a megviselt nagymama a rengeteg csalódás után úgy döntött, hogy nem találkozik több ál-Anasztáziával.

Ánya számára tehát a probléma adott. Az anyacárnő közelébe kell valahogy férkőznie, le kell győznie Raszputyint, és valahogy még a Dimitrij dolgot is le kellene rendeznie. Ujjgyakorlat egy 18 éves lány számára.

Az Anasztázia az egyik olyan utolsó nagy rajzfilm, ami nem csak a története és a karakterei miatt maradt emlékezetes, hanem a betétdalai miatt is. Ez talán nem tűnik fontos tényezőnek, de én most, amikor évek múltával újra néztem a mesét, még mindig énekelgettem a dalokat, és ez közre játszik abban, miért is szeretem annyira az Anasztáziát. Az egész történet kedves, aranyos, dinamikus, és pozitív az üzenete - egy igazi tündérmese, a szó legklasszikusabb értelmében. A valós történelmi háttér csak még varázslatosabbá teszi.

Na és akkor a "valós történelmi háttérről". Azt már írtam a leadben, hogy a Romanov családot 1918. júliusában a bolsevikok kivégezték. A holttestek nem kerültek elő, mert azokat elégették, majd pedig elásták az erdőben a katonák, bizonyítékok híján pedig nem csoda, ha fel-felbukkantak vállalkozó szellemű "családtagok". 1991-ben találták meg a Romanovok, és a velük együtt eltemetett cselédek maradványait, kivéve két gyermek csontvázát, amik aztán 2007-ben kerültek elő.

Raszputyin is valós figura volt, aki a vérzékeny cárevics kezelése miatt került közel a cári családhoz. Sokáig a cárné kegyeltje volt, de túl nagy befolyása miatt sok ellenséget is szerzett, és később ez lett a veszte. Voltak, akik úgy tartották, hogy ő maga a Gonosz, és ezt a halála körülményei még akár alá is támaszthatják. Ciánnal megmérgezték, lelőtték, megverték, majd a folyóba dobták 1916-ban - a rajzfilmünkben is ekkor löki a Névába őt a menekülő Anasztázia. Hogy még hihetetlenebb legyen a történet: Raszputyin holttestét megtalálták és a boncolás után vizet találtak a tüdejében, tehát az elvileg halálos első három próbálkozást túlélte a szerzetes, és csak a vízben fulladt meg. Mindenesetre a róla szóló történetek és a fényképei egyaránt okot adnak arra, hogy bármelyik mesében eljátszhassa a negatív főhőst.