Nem mondom, hogy nincs szerencsém ezzel a könyvvel. Igazából a borítója tetszett meg (a "misztikus" alakot leszámítva) ezzel a lilás színnel, a régi házzal és a még régebbi szélkerékkel, az szinte már csak búnusz, hogy még a tartalma is tetszett. Mondjuk kezd már nagyon unalmas lenni ez a sok vámpíros sorozat, de Caine szereplői tetszenek annyira, hogy kapásból fel tudok sorolni három másik sorozatot (Éjszaka ház, Vámpírakadémia, Anita Blake), amit hamarabb hagynék abba, mint ezt.

A Morganville-i vámpírok sorozat legfőbb hőse a 16 éves Claire Denvers, aki zsenge kora ellenére elsőéves a Texas Prairie Egyetemen. A kiscsaj egy zseni, de szülei nem engedték neki, hogy egy neves egyetemre járjon, mert azok túl messze vannak, így hát irány a legközelebbi suli, ami Morganville-ben van. Claire beköltözik a lánykoleszba, és összeszedi a lehető legkellemetlenebb ellenséget magának Monica személyében. Jönnek a szivatások! Senki ne gondoljon fejekre borított üdítőkre, vagy táskába rejtett békára, Morganville-ben ennél sokkal kegyetlenebb az élet. Miután Monica és a sleppje lelöki Claire-t a kollégium lépcsőjén és az összetört lányt magára hagyják, főhősünk rádöbben, hogy ezek a lányok bizony ki akarják nyírni, és menekülőre fogja a dolgot. Talál is egy apróhírdetést, amelyben három fiatal lakótársat keres, felhívja őket, de csak a rögzítővel tud beszélni. Úgy dönt, elmegy a házhoz, ami a tulajdonosa után az Üvegház nevet kapta.

A West Lot 716. alatti ház a városközpont közelében volt, egy kertes házakból álló régi lakónegyedben. Az épületek teljesen átlagosnak tűntek, már amennyire Claire meg tudta ítélni... Földszintes házak, a legtöbbről lepergett és lekopott a festék.
[...] A West Lot 716. tényleg úgy nézett ki, mint egy díszlet, mintha egyenesen a polgárháború idejéből, az 1860-as évekből röpítették volna ide. Hatalmas szükre oszlopok. Széles veranda. Két emelet, magas ablakokkal.

A ház előtt találkozik Claire Eve-vel, akinek a szülei találóbb nevet nem is adhattak volna. Ízig-vérig dark a csaj. Eve ehívja magával a bucira vert fejű Claire-t, ahol egy újabb szobatársba bukkanunk. Shane jóképű, erős, kedves, de flegma fazon, meg is vannak érte veszve a nők. Ja és kiválló chillit csinál. A főbérlő, Michael Glass azonban nincs sehol, márpedig tulajként neki kell(ene) áldását adnia a fejleményekre Claire maradásához. Ennek hiányában Eve és Shane megengedi a kiscsajnak, hogy a kiadandó szobában helyre hozza magát és lepihenjen, mert a leírtak alapján tényleg elég ramatyul nézhetett ki.

Claire elalszik, és csak órák múlva tér magához, amikor már besötétedett. Lemegy a földszintre, és végre találkozik a szintén jóképű (mi más lehetne...) Michaellel. Beszélgetnek Claire helyzetéről, de amikor kiderül, hogy a lány még csak 16 éves, akkor Michael ki akarja őt dobni. Claire-nek nincs hová mennie, ezért mindent bevet, hogy maradhasson, még azt is elmondja, hogy mit tett vele Monica. Michael együtt érez, de nem tágít: kiskorúaknak nem adhatja ki a szobát. Na annyira azért nem szívtelen ő sem! Claire az Üvegházban maradhat pár napig, amíg talál magának megfelelő helyet. Csak hát ez sem olyan egyszerű, ha valakire Monica Morell vadászik. Ennek Shane a megmondhatója...

Nem mondom, hogy a könyv hihetelenül eredeti, vagy hogy a megoldásra váró rejtély annyira bonyolult és nyakatekert, hogy olvasás után is azon kattog az agyam. Ez nem egy vérfagyasztó horror, egy hátborzongató thriller, vagy egy izgalmas krimi. Ez egy huszonegyedik századi mese tizenhat éves lányok számára, akiknek a romantikus történetet a vattacukor helyett inkább chillivel kell szervírozni, persze vámpír felszolgálók segítségével. Az Üvegház azok közé a könyvek közé tartozik, amik  a pörgős történetükkel megszerettetlhetik az olvasást egy amúgy nem túl könyvbarát korosztállyal. Ha egyszer elkezded olvasni, a háromszázadik oldal végéig nem fogod letenni.