Hűűű hát nem is tudom, hogy az utóbbi időben olvastam e felkavaróbb, meghatóbb, szerelmesebb, könnymorzsolgatós, de mindezek ellenére NEM giccses regényt. Cecelia Ahern-nek ez volt az első könyve, de persze nem az utolsó, és én is biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni tőle. Sajnos a filmet előbb láttam, így nem ért váratlanul az érzés, de mégsem tudtam teljesen felkészülni a megrázkódtatásra. Kb. minden ötödik oldal elolvasása után figyelmeztettem a páromat, hogy ne merjen Gerry útjára lépni, mert levelek ide vagy oda nagyon mérges leszek rá. Hogy mit tesz Gerry? Meghal. Így indul a könyv...

Régóta terveztem már, hogy elolvasom és azt hiszem ez a várólista csökkentős program lényege, hogy "kötelezővé" tegyem a magam számára, hogy végre átnyálazzak régóta tervezgetett remekműveket. Tudtam, hogy a sztori nagyon jó, tudtam, hogy a főhősnő sokkal kevésbé idegesítő, mint oly sok YA/női/csajos/ vagy kb. bármilyen regényben, és tudtam, hogy nagyon fog hiányozni Gerard Butler. Nem hiányzott. A könyvben ugyanis Gerry nem szerepel, csak Holly visszaemlékezéseiben, a moziban ez azért máshogy volt. Egyébként megjegyzem a vége is eléggé más, meg sok különbséget felfedezni, szóval érdemes mindkettőt fogyasztani. No persze PZS bekészítése mindkettőhöz erősen ajánlott!

Főszereplőnk, egy fiatal, csinos, bár most éppen munkanélküli nő, Holly. Aki fiatal kora ellenére özvegy, nemrég vesztette el a férjét, aki a szerelme volt, a lelki társa. Holly nem találja önmagát, a nap 24 óráját pizsamában tölti, kócosan, sokszor fürdetlenül. Nem eszik, nem jár sehova, nem beszél a bánatáról, gyászol. Na de ki tudná hibáztatni ezért? Megmondja? Gerry. Bizony, bizony. Egykori férje súlyos betegsége, és nagyon rossz állapota ellenére is gondoskodott arról, hogy imádott feleségét átsegítse ezen az időszakon. Hogyan? Levelekkel.

Gerry eljuttat Holly szüleihez egy csomagot, amiben 12 levél van, a nő pedig minden hónapban egyet nyithat ki. Nincs ezekben nagy litánia, nem akar Holly lelkére beszél, nem ír neki szerelmes verseket. A maga módján segít, igazából a levelek nagy részében 1-2 soros üzenetek, vagy inkább feladatok vannak. Kezdetben kis lépések: új ruha, buli stb. Aztán egyre nehezebbek: új munka és végül...

Holly egyébként nincs egyedül a bajban, családja és barátnői mindenben mellette állnak, de Hollynak csak egy valakire lenne szüksége, Gerryre. Holly húga is hazaérkezik a távoli Ausztráliából, szülei nem piszkálják, inkább fizetik a számláit. Eddig az öccséhez fűzte a legszorosabb viszony, de a srác most valahogy eltávolodott. És ott van még Holly buzgómócsing, okoska bátyja is... Nos kiderül, hogy a családban majdnem mindenkinek van valami problémája csak igyekeznek ezt eltitkolni a nő elől, lévén neki sokkal nagyobb van. De így működik ez? Hollynak tényleg az tesz jót, ha burokba rakják és a  széltől is óvják?

Barátnői is próbálják minden saját problémájuktól megkímélni, sőt egy idő után az életükbe toppanó örömteli dolgoktól is, mint új szerelem, kisbaba, eljegyzés stbstb. Úgy gondolják mivel Holly-val semmi jó nem történik, sőt lelkileg talán egyre rosszabbul is van, így nem akarnak dicsekedni saját sikereikkel, örömükkel. 

Azt gondolom, hogy ilyen helyzetben a hozzátartozóknak nehéz "helyesen" viselkedni, hiszen nyilván sajnálják a fiatalon megözvegyült nőt. Mégis azt hiszem talán azzal tették volna a legjobbat, ha megpróbálják úgy tovább élni az életüket, ahogyan korábban. Ebből a szempontból amúgy talán Holly öccse viselkedik "jól", ő ugyanúgy bulizik, koncertezik, éli a fősulisok életét ahogyan korábban és ezekről ugyanúgy mesél nővérének, ahogyan korábban.

A könyv nem végződik teljesen happy enddel, de talán az nem is illene egy ilyen témájú, hangvételű regényhez. Nem mondom, hogy könnyed olvasmány, de megéri!