"Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük."
Clarie nyolc éves volt, amikor a szüleit elveszítette. Attól a naptól kezdve a nagybátyja, David gondjaira volt bízva, aki tisztában volt vele, hogy az unokahúga az Utolsók egyike, de ehhez méltó tanítást ember mivoltából adódóan nem tudott számára biztosítani. A Bölcs Gideont nevezte ki a kislány mentorává, aki tíz éven keresztül volt Claire legjobb barátja, egészen a halála napjáig. Egy zsoldos, Wentworth végzett a férfival.
A mentor-tanonc kapcsolat egy nagyon érzékeny szimbiózist alakít ki a felek között, ezért Gideon halála után Claire teljesen padlót fog. Míg új mentort nem jelöl ki a Bölcs a lány mellé, addig egy vigyázónak kell kísérnie minden mozdulatát - ez a feladat a fiatal boszorkányra, Linre hárul. Egészen addig, amíg három új diák meg nem jelenik az iskolába, magukra vonva mindenki figyelmét. Jorja, a vörös hajú, modell alkatú lány, valamint Cameron, a magas, szikár fiú már az első nap "összetűzésbe" kerül Linnel a focipályán, Claire pedig kétségbeesve próbál vigyázója segítségére sietni. A birkózásnaknak a harmadik új diák, az erős és magabiztos Kellan Black vet véget.
Persze hamar kiderül, hogy ez az egész bohóckodás csak erőfitogtatás volt az újak (első sorban Jorja) részéről; azt akarták bebizonyítani, hogy Lin nem képes megvédeni Claire-t. Kellan ugyanis az új mentor, Jorja és Cameron pedig a kis védő csoport tagja. Claire először tiltakozik, nem akarja elfogadni az új helyzetet, de egycsapásra minden megváltozik amikor megtudja, hogy Kellan Gideon fia. Innen már tényleg csak egy ugrás, hogy Claire beleszeressen a nála három évvel idősebb fiúba, aminek egyenes következménye, hogy a vele szemben már eddig is ellenszenvet érző Jorja most nyíltan gyűlölje őt.
Olyannyira, hogy veszélybe sodorja az életét. Claire-nek ugyanis gyönyörű szép hosszú, fekete színű haja van, amit mindig szorosan kontyba tűzve hord a tarkóján. Ha kibontaná, és napfény érné a tincseket, akkor azok színe bíborként csillognának, és a zsoldosok ezt messziről észrevéve megtalálják őt. Ez történt Gideon halála előtt is, amikor Claire ember barátnője, a kétbalkezes Maxine kikapta a tűt a lány hajából. Jorjának is ez a nagy terve! Vele született erejét felhasználva kissé elkábítja Kellant, és Claire-t iskola helyett elviszi jó messzire, majd kibontja a haját. Kellan persze utol éri őket, és miután Jorját megbüntette, a tanoncát haza viszi, de út közben egy zsoldosba futnak, és megütköznek vele.
Győz a csipet-csapat, de egy zsoldos kiiktatása persze nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Több olyan probléma is van, amin felül kell kerekednie Claire-éknek, például a fajok közötti ellentétek (Claire, Cameron és Lin boszorkányok, David [nagybácsi] ember, Jorja démon, Kellan pedig félig démon, félig boszorkány), valamint a Maxine-nel szemben felmerült kétségek.
A könyv nem unalmas, sőt! Nincsenek üresjáratok, mindig történik valami, és bár vannak Claire-magában-gondolkodik részek is, ezek soha nem olyan hosszúak, vagy elnyújtottak, hogy be akarnám tőle csukni a könyvet. Pont annyit árulnak el, amennyit kell, egy mondattal se többet, se kevesebbet. A Twilight-hatás kicsit érződik a karaktereken, de a felépített világ teljesen más, mint a megszokott vámpíros klón-történetekben, így akiknek már csömörük van a sápadt pasiktól, de mégis ragaszkodnának a fantasy-hez, annak A Boszorka fénye tökéletes választás lehet. A "Tizenhat éves kortól ajánljuk!" részt mondjuk nem tudom, mi indokolja, de talán jobb biztosra menni.
Ami kicsit zavart, az a karakterek viszonylag könnyű kiszámíthatósága/-ismerhetősége. Claire a különleges, de önmarcangoló tini; Kellan az első pillantársa rideg rosszfiú (aki remélem, hogy lecseréli a bőrkabátját egy rövidebb darabra); Jorja az ellenszenves szuka, akit idő közben kezdünk megérteni; Cameron a mindig vidám, jófej fazon, aki persze nem is mindig vidám... Ettől még persze nagyon is élvezhető a történet, a szórakozás garantált, de még jobb lett volna valami innovatív vonás ezen a téren. Mondjuk ha sikerülne külföldön is kiadni A Boszorka fényét, egészen biztos vagyok benne, hogy ott is szépen fogyna! Szóval hajrá!
Mint az előző mondatból könnyen kitalálható, a Bíborhajú magyar találmány. Benináról többet megtudhattok a saját oldaláról, első kézből, úgyhogy ezt a témát nem is feszegetném tovább, katt a linkre és olvasgassatok! A honlap tanulsága szerint a sorozat második része A Boszorka démona címmel az idén őszre, harmadik (befejező?) kötete pedig 2012-re várható (A Boszorka városa). Izgatottan várjuk!
