Itt az új bestseller a Holtodiglan és A lány a vonaton rajongóinak
2016. október 19. írta: redbandita

Itt az új bestseller a Holtodiglan és A lány a vonaton rajongóinak

Az amerikai kisvárosokban történő gyilkosságok és rejtélyek immáron több évtizedes hagyománnyal és mostanra mondhatni teljesen kidolgozott"szabálykönyvvel" rendelkeznek a krimi/thriller műfajában. A nagy klasszikusok már régen megszülettek, de ennek ellenére a téma mindmáig kimeríthetetlennek tűnik, abban viszont a legtöbben egyetértenek, hogy egy ideje igazán újat senki nem tudott már mutatni benne. Egészen mostanáig:Megan Miranda első felnőtteknek szóló regénye, a Minden eltűnt lány lenyűgözte a kritikusokat, sokak szerint új színfoltja a kisvárosokban játszódó amerikai bűnügyi irodalomnak.

unnamed_2_7.jpg

Az Egyesült Államokban a könyv a június végi megjelenését követően már hat utánnyomáson van túl, ami ékesen bizonyítja a körülötte lévő óriási lelkesedést és népszerűséget.

A tartalomból

Tíz éve már, hogy Nic Farrell elhagyta vidéki szülővárosát, Cooley Ridge-t, miután a legjobb barátja, Corinne, minden nyom nélkül eltűnt. Most azonban vissza kell térnie, hogy beteg apjáról és egykori családi házuk eladásáról gondoskodjon. Nem készül számvetésre, azonban az érkezése után nem sokkal egy olyan drámai eseménnyel találja szembe magát, mely feltépi a régi sebeket és újra felszínre hozza Corinne rég lezárt ügyét. Egy újabb lány tűnik el, Corinne-hoz hasonlóan rejtélyes körülmények között, így Nic-nek szembe kell nézni a múltban hagyott szellemeivel, hogy megtalálhassák a második lányt, Annaleise-t.

A kötet újító szándéka – és legnagyobb erőssége – a történetmesélésben rejlik, Miranda ugyanis a Nic megérkezését követő eseményeket fordított sorrendben, a tizenötödiktől az első nap felé haladva mutatja be. Folyamatosan értelmezésre és újraértelmezésre készteti ezzel az olvasót, ráadásul a fejezetek során egyre több minden derül ki a szereplőkről a tíz évvel ezelőtti múltból.

Egy kisvárosban nincsenek titkok, és elrejtőzni sem egyszerű a vizslató tekintetek elől. A visszaemlékezés során felszínre kerülő események egyre inkább maguk alá temetik a város lakóit, míg az olvasó már nem tud olyan kérdést feltenni, melyre megnyugtató, vagy legalább egyértelmű választ kaphatna. Elemi erővel törnek a felszínre a szereplők lelkét évek óta nyomasztó emlékek, és bár az elbeszélőtől alapvetően őszinteséget várnánk el, a felszínen mégis ott lebeg az állandó kérdés: mi az, amit Nic tud, de nem mond el nekünk? Úgy próbál nyomozni, hogy közben saját maga, és minden őt körülvevő ember érintett a dologban, leginkább azok, akiket a legjobban szeret. Mit tehet az ember, hogy ha a lehetséges végkimenetelek közül a legkevésbé rossz is hátborzongató? Mennyire érdekelt az igazság feltárásában, ha érdekei és a józan megfontolás inkább annak még mélyebbre temetését szolgálnák?

unnamed_1_8.jpg

Az írónőről

Megan Miraunnamed_3_1.jpgnda korábban ifjúsági regényeket írt, melyekkel egy ideje népszerű volt már a fiatal olvasók körében, ám a Minden eltűnt lány egyértelműen meghozta számára az áttörést a felnőtt közönség körében is. Egyszerre nyűgözte le a krimi szakíróit és a női magazinok szerkesztőit, a The New York Timestól egészen a Cosmopolitanig mindenhol beszámoltak a könyvéről.

"Régóta szerettem volna már így, visszafelé elmesélni egy rejtélyt, ahol az olvasók szinte maguk rakják össze a darabkákat, hátrafelé haladva az időben."– nyilatkozta egy interú során. "A rejtélyek mellett nagyon érdekelt, hogy a különböző karakterek, szereplők hogyan tudtak – ha tudtak – továbblépni az életükben, hogy lehetséges-e teljesen elmenekülni a múlt elől – vagy éppenséggel a múlt miatti előítéletek elől."

 

Megan Miranda azt is elárulta, miért éppen e felé a műfaj felé fordult a regény megírásakor.

"Azt hiszem, erről részben a gyerekkori olvasmányaim tehetnek, melyeket édesanyám könyvespolcáról szereztem be. Nagy thriller-rajongó volt, és én imádtam a rejtélyek darabkáit összerakosgatni, megpróbálni megoldani őket. Számomra egy könyv, előadás vagy film bűncselekményei mindig a felemelkedés lehetőségét hordozzák, minden szereplő, esemény számára; olyan oldalát ismerhetjük meg így a szereplőknek, melyet sosem láttunk még. Olyan gondolatokat, melyeket nem ismertünk eddig s ez elgondolkoztat téged is a körülötted élő emberekről. Hatással van az összes szereplőre, a közösségre, az egymáshoz való viszonyukra. Elég extrém, de nagyon felszabadító is."

A bejegyzés trackback címe:

https://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr2811824669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.