A nyomorultak - Les Misérables [2012]
2013. január 05. írta: enbee

A nyomorultak - Les Misérables [2012]

Ha megkérdezné valaki tőlem, szerintem mi a legnehezebb feladat egy filmkészítő számára, egyértelműen a nagy klasszikusok feldolgozása lenne az első, ami beugrik. Millióan olvasták, ismerik a történetet, a korcsoport nagyon szórt, és annyiszor megfilmesítették már, hogy tényleg nehéz újat mutatni. És hogy ez esetben mégis mitől más Tom Hooperék víziója A nyomorultakról? Hát a derék ember bizony musicalt készített. Nem is akármilyet!

Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.

nyomorultak.jpg

UIP Duna Film

A főszereplő Jean Valjean (Hugh Jackman) kenyeret lopott, ezért öt év gályarabságra ítélték, amit a szökési kísérletekkel sikerült 19-re feltornáznia. A film 1815-ben kapcsolódik be a történetbe, Valjean szabadulásának napján, amikor az őt éppen felügyelő Javert (Russell Crowe) még egyszer utoljára erőt fitogtat. Valjean szabadulása azonban nem jelenti azt, hogy a férfi végre élheti az életét, hiszen a rabságnak ugyan vége, de a bélyeg vele marad, és ex-fegyencként a társadalom peremére szorul. Hiába is akar(na) Valjean becsületesen élni, a múltja bűnözésre kényszeríti az életben maradás érdekében. Egy kisvárosi püspöknek (Colm Wilkinson), és az ő jóságának köszönheti azt, hogy megtalálja a helyes utat.

nyomorultak_cast.jpg

Évekkel később Valjean immár gazdag férfi, az emberek szeretik és tisztelik, igaz fogalmuk sincsen a múltjáról. Új nevének hála a frissen kinevezett rendőrfelügyelő, Javert sem ismeri fel - elsőre. Amikor aztán lebukik, akkor újra menekülnie kell, ám ezúttal nem egyedül. Valjean gyárában dolgozik a szépséges Fantine (Anne Hathaway), aki rosszakaróinak hála elveszíti a munkáját, így szépen lassan egyre lejjebb csúszik a lejtőn. Hogy pénzt tudjon küldeni a lányát nevelő Thénardier házaspárnak (Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen), először csak a haját adja el, végül már a testét is. Fantine már halálos beteg, amikor találkozik Valjeannal, és mikor a férfi rádöbben, milyen szerepet játszott Fantine lecsúszásában, megígéri a nőnek, hogy magához veszi a lányát, Cosette-et (Isabelle Allen), és sajátjaként felneveli. Fantine halála után Valjean el is megy Thénardier-ékhez, Javert ekkor már a nyomában lohol, de Valjean még pont magához tudja venni Cosette-et, mielőtt nyakon csípték volna.

Újabb évek telnek el, és a szereplők útjai még egyszer, utoljára, ismét összefutnak Párizsban. Cosette (Amanda Seyfried) immáron kész nő, így nem csoda, ha utol éri a szerelem, méghozzá Marius Pontmercy (Eddie Redmayne) személyében, aki bár jó családból származik, de politikai nézetei miatt kitagadták. Javert is Párizsban van, és ezért Valjean komoly döntés előtt áll: mentse az életét, és ismét fusson a törvény, valamint Javert elől, vagy maradjon a forrongó Párizsban, ahol Cosette közel lehet Mariushoz?

Eddig ahhoz voltunk hozzászokva, hogy a musicalekben a szereplők tíz percenként dalra fakadnak, ami végül tömeges táncjelenetbe fullad, majd mindenki megy a saját dolgára, mintha mi sem történt volna. Hát A nyomorultak nem ilyen. Felesleges táncikálás például egyáltalán nincsen, éneklés viszont annál több. Mármint nem felesleges, csak úgy általában. Itt ugyanis a szereplők a párbeszédeket sem egyszerűen elhadarják, azt is éneklik. Erről az éneklős dologról egyébként van is egy kis videó, amiből az is kiderül, hogy MINDEN dalt élőben adtak elő a szereplők.

A dalok nyilván nagyon fontosak a filmben, hiszen mégiscsak egy musicalről van szó, és bár én nagyon tartottam tőlük, őszintén szólva mindet imádtam. A kocsmárosék duettje, ahogyan minden felbukkanásuk, kicsit mintha egy fantasy világba röpítene minket, és úgy kilógnak a "normál" szereplők közül, ahogyan azt kell, pont annyira, hogy színt vigyenek a sztoriba. A többi szereplő és az ő szólóik mind-mind nagyon bensőségegek, és nem csak a szöveg miatt, hanem mert az esetek többségével premier vagy szuper plánban forgattak, így tényleg a szereplők arcának legkisebb rezdülése is látszik.

A másik dolog, amit mindenképpen meg akartam említeni, hogy őszintén szólva nem is emlékszem, milyen könyv, film, zene vagy akármi volt képes utoljára koherens egészként annyi érzelmet közvetíteni, mint A nyomorultak. Csalódottság és remény, szeretet és gyűlölet, ártatlanság és bűnösség, kitartás és lemondás, önzőség és önzetlenség (ha nagyobb lenne az aktív szókincsem, még tudnám folytatni) mind-mind megtalálható a filmben. És igen, a végét megkönnyeztem. Lehet cikizni.

A bejegyzés trackback címe:

https://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr294999555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.