Kerstin Gier - Rubinvörös
2012. december 12. írta: enbee

Kerstin Gier - Rubinvörös

A kortárs ifjúsági (lány)regények főhősnőinek többsége elsőként az átlagos jelzőt aggatja magára - így van ezzel természetesen Gwendolyn Shepherd, a Rubinvörös központi alakja is. Igaz, hogy kisgyerek kora óta szó szerint szellemeket lát, de mi ez ahhoz az adottsághoz képest, amivel egy nappal idősebb unokanővére, Charlotte Montorose rendelkezik: ő örökölte a családban az időutazást gént!

rubinvoros.JPG

Kezdem akkor az elején. Egyszer volt, hol nem volt a 18. században egy Saint Germain nevű francia gróf, aki, maga is időutazó lévén, lelkesen kutatta a témát. Megalapította az Őrzők Rendjét, azt a szervezetet, amely ma is a titkot védi. Miféle titkot? Egyrészről azt, hogy egyáltalán vannak, akik tudnak az időben utazni, másrészről pedig azt a titkot, amiről még maguk sem tudják, hogy micsoda. Na ezt részletezem kicsit. Összesen 12 időutazó volt/van. Van egy női ág, és egy férfi is. A férfi ágon Gideon de Villiers hordozza a gént, ő a tizenegyedik, a női ágon pedig ugye Charlotte, és ő az utolsó, a tizenkettedik. Az időutazás spontán jönne rájuk, ha nem lenne egy kronográf nevű kis bizgentyű, amivel be lehet valamilyen módon állítani azt, hogy mikorra utazzanak vissza az időutazók. Ezt a kronográfot vérrel lehetett beállítani az elején, az időutazó génjével, és mindegyik ugráshoz egy további csepp vérre van szükség. Na most, a Nagy Titok akkor fog kiderülni, ha mind a 12 időutazó vére benne van a kronográfban. Charlotte a tizenkettedik, akivel bezárul a kör, tehát amint ő átesik az első spontán időutazásán, a vérével beállíthatják a kronográfot, és a több száz éves titok felszínre kerül!

Két aprócska probléma van ezzel. Az időutazást előre vetítő rosszullétek már jelentkeztek Charlotte-on, de csak nem esik át a vízkeresztségen. Ellenben Gwendolynnal valami nincs rendben, ő is szédülget, de nem szól róla senkinek, mert a kimerültség tünetének hiszi. Még amikor először, csupán pár percre a múltban találja magát, akkor is képes meggyőzni az okos buksiját, hogy csak álmodta az egészet. A második ugrás már őt is meggyőzi. A harmadik pedig a legjobb barátnőjét, aki végignézte az esetet. Na ez az első gond: nem Charlotte örökölte a gént, hanem Gwen. Márpedig az idősebb lány az, aki egész életében erre készült, és rengeteget tanult, valamint edzett például Gideonnal. A fiúnak azonban hozzá kell szoknia, hogy új társat kap a küldetéseihez - Gwendolynt. Na és a küldetéssel elérkeztünk a második problémához. A kilencedik és a tizedik időutazó ellopta az eredeti kronográfot, benne az elődők vérével, és eltűnt a föld színéről (valószínűleg a múltban bujkálnak). Gideonra és most már Gwendolynra vár az a feladat, hogy még ő előttük újra begyűjtsék az összes mintát és teljessé tegyék a kör, amivel leleplezhetik a Nagy Titkot.

RedBandita már írt az Anyák maffiájáról, és hát bizton állíthatom, hogy ez a könyv is alátámasztja, Kerstin Gier nem egy egykönyves szerző, akinek véletlenül összejött egy szórakoztató regénye, a többi munkáját viszont jobb, ha kézbe sem veszi az ember. Tetszett, hogy tényleg Gwendolyn a főszereplő, és nem osztozik a rivaldafényben senkivel. Persze fontosak Gideon, meg Leslie, a gróf és még páran mások is, de hogy Gwendolyn a központ, az megkérdőjelezhetetlen. Ezt tökéletesen alátámasztja Gier azzal, hogy Gideon az első száz oldalon például meg sem jelenik, csak 2-3 alkalommal szóba kerül. A könyv első harmada alatt csak Gwendolynnal, meg persze az ő családi "örökségével" ismerkedünk.

A következő, ami nagyon tetszett, hogy a karakterek tényleg életszerűek. Most Gwenről ne beszéljünk, őt éppen elég alaposan meg lehet ismerni a könyvből, inkább gondoljunk csak bele, hogyan viselkedik Gideon és Charlotte, az elmebeteg Glenda néni, vagy éppenséggel Lady Arista, Grace  és Lucy. Mindegyikük reakciója logikus a saját természetéhez képest, még Glenda nénié is, aki semmi mást nem csinál, mint fölényeskedik Shepherdékkel szemben, majd amikor ő kerül Grace helyzetébe, akkor fenyegetőzik és hőbörög. Vagy ott van Gideon, aki először fúj Gwendolynra, akinek a felbukkanása miatt elveszítette játszópajtását Charlotte-ot, de amint a fiú nem arra koncentrál, hogy rühellje az új Rubintot, máris normálisabban viselkedik Gwendolynnal.

Tudom, hogy "kell" rosszat is írnom a könyvről, fogok is, de majd csak a bekezdés végén. És már most szólok, hogy nem ér rajta nevetni. Előtte még azonban muszáj kicsit írnom erről az egész időutazós dologról. Az igazat megvallva imádom ezt a témát, nem a tudományos háttér és a megvalósíthatóság miatt, hanem mert nagyon jól megkavarja a szálakat, és izgalmassá teszi a legtöbb történetet. Gondoljunk csak bele, milyen aha-érzéseket váltott ki belőlünk a téma még a Harry Potterben is... Na itt is ugyan ez van, és gyanítom még lesz is sokszor, tekintve, hogy két további kötetben (Zafírkék és Smaragdzöld) folytatódik Gwendolyn története. Kerstin Gier tökéletesen számításba vette a könyv írásakor azt, hogy kiknek is szól a története, ennek megfelelően nem lett túl bonyolult sem ez az időutazós, sem pedig a nyomozós szál, csak annyira, amennyi izgalmasabbá teheti a sztorit. Nagyon eltalálta az egyensúlyt. Az egyetlen negatívum (ígértem a bekezdés végére a rosszat), hogy képes volt a fordító Gideon szájába adni azt a mondatot, hogy "De a 18. századi sebészetet aligha lehet összehasonlítani Grey Anatómiájával." Igen, kérem szépen, ez a kákán a csomó.

A könyvből (természetesen) film is készül, méghozzá az eredeti nyelven, németül. A bemutató elvileg 2013. március 14-én lesz, de a castingnál a szokásosnak megfelelően már megint csak ímmel-ámmal vették figyelembe a könyvben leírtakat, úgyhogy inkább nem is írok semmit, mert csak felbosszantom magamat. Nézzétek meg a trailert.

A 2012-es várólistám csökkentésére tett kísérletből a Rubinvörös a tizenegyedik lépés.

A bejegyzés trackback címe:

https://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr144953054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

redbandita 2013.03.07. 00:11:40

nagyon jó könyv, én már olvastam pár könyvet Giertől, de azok ugye mind inkább a "nőcis" könyvek közé tartoztak (Férfiak és egyéb katasztrófák, Anyák maffiája, Keresztanya). Kíváncsi voltam, hogy tud majd megszólítani egy jóval fiatalabb korosztályt is, ráadásul egy ilyen témával, mint az időutazás. És itt most nem az AHA élményt akartam megkérdőjelezni, hanem hogy nem túl sok íróra jellemző, hogy ennyire különböző stílusokban is megállja a helyét... De neki sikerült, az Eplógus után alig várom, hogy a kezembe vegyem a Zafírkéket. A Grey Anatómiája az nagyon durva volt, tényleg :) Én többször megnéztem jól olvasom e :P
süti beállítások módosítása