Jodi Picoult - Házirend
2012. november 26. írta: redbandita

Jodi Picoult - Házirend

Jodi Picoult lassan az egyik kedvenc írónőmmé válik, ami azért lehetséges, mert történetei elképesztően valósághűek, és éppen emiatt hátborzongatóak. Már olvastam tőle A nővérem húgát, ahol a leukémiáról lehetett megtudni számtalan információt, és abba is beleélhettem magam milyen lehet egy beteg a családban. Picoult szinte minden művében egy egy betegséget karol fel és megismerteti velünk. A Házirendben az autizmus a főszereplő, azon belül pedig az Asperger szindróma. Elképesztően jó könyv, ami krimiként sem utolsó, hiszen elég sokáig nem derül ki a gyilkos valójában. Csak ajánlani tudom, de hozzáteszem, hogy ez nem egy könnyed nyári olvasmány.

825595_5.jpg

Ahogyan A nővérem húgában itt is több szereplő szemszögéből követhetjük az eseményeket. Először is ott van Emma, az édesanya, aki hősiesen neveli két fiát, az idősebb Jacobot és a kisebb Theot. Tulajdonképpen már két kamasz egyedül való nevelése is hősies tett volna, de ehhez még hozzá jön Jacob betegsége, ami a fentebb említett Asperger szindróma. Ez az autizmus egyik formája, és bár Jacon nem olyan, mint az Esőember, de igencsak különc, ami rendkívül megnehezíti az egész Hunt család életét. Jacobnak szigorú napirendje van, mindig makulátlan rend van a szobájában, szín szerint fogyasztja ebédjét, veszi fel a ruháit. Ezzel még tulajdonképpen nincsen gond, a baj akkor kezdődik, ha a napirendben változás történik. Mindig mindennek ugyanúgy kell történnie, különben Jacob síkítófrászt kap, vagy hanyatt vágja magát, vagy érthetetlenül motyog. Az írónő ezt úgy magyarázza Emma szavain keresztül, hogy Jacob ilyenkor elmerül saját kis világában.

Jacob jár suliba, de bizonyos kiváltságokkal próbálják segíteni őt. Például ha érzi, hogy rohama lesz, akkor kimehet a nyugiszobába. Jacob egyébként nagyon nehezen illeszkedik be a kortársai közé, hiszen a szigorú rendszer mellett még a kommunikáció is nagyon nehéz a számára. Ő mindent szó szerint vesz, ezen felül számára minden fekete vagy fehér. A társas kapcsolatai kialakításában segíti őt egy főiskolás lány, akinek egy napon nyoma vész és minden jel arra mutat, hogy Jacobnak valamilyen módon köze van a lány eltűnéséhez. Amikor előkerül a lány holtteste, akkor a nyomozók Jacobot kezdik gyanúsítani, már csak azért is, mert a srác "gyanúsan" viselkedik. Mániája a kriminalisztika, imádja a bűnügyi helyszíneket és jártasabba a témában, mint sok helyi zsaru. Továbbá a kikérdezések során Jacobon semmilyen érzelmet nem fedeznek fel, ami szintén gyanússá teszi, pedig csak betegségének egy tünete.

A dolgok elfajulnak, egyre több bizonyíték szól a fiatal fiú ellen és már mi magunk sem tudjuk Jacob e a gyilkos vagy sem. Ahogyan Emma is elbizonytalanodik fia ártatlanságában, úgy hisszük el mi is egyre inkább, hogy Jacob talán tényleg meggyilkolta egyetlen barátját. Az elég gyorsan kiderül, hogy a helyszínen járt és az egyik legfőbb bizonyíték ellene. Az sem segít sokat, hogy Emma egy teljesen tapasztalatlan ügyvédet fogad fel a fiú védelmére.

Ahogyan folyik a per egyre többet megtudunk Jacobról és a családjáról és egyre inkább átérezzük a fiú hozzátartozóinak helyzetét, akik bár szeretik a fiút mégis nap mint nap eszükbe jut milyen lenne, ha Jacob is egy átlagos "normális" tini lenne.

Szerintem nagyon jó könyv, egyszerre érzelmes és izgalmas. Krimi és dráma egy kötetben, bármennyire is távol áll ez a két műfaj egymástól. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

https://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr694924776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.