Háború és béke 1-2/4 [2007]
2012. március 13. írta: enbee

Háború és béke 1-2/4 [2007]

Kiskamaszként az iskolában sokszor riogattak minket azzal, hogy elolvastatják velünk az olyan könyveket, mint a Háború és béke. Mivel volt már "szerencsénk" korábban orosz írók műveihez (amik mindig mééééély benyomást keltettek), ez a lehetőség mindig pozitívan hatott a viselkedésünkre. Azóta eltelt jó 15 év, de a félelem továbbra is megmaradt! Mostanra azonban már kezd kicsit kellemetlenné válni, hogy nem ismerem a történetet, és ha arra nem is sikerült rávenni magamat, hogy a könyvet elolvassam, azért egy film erejére sikerült urrá lennem magamon. Talán könnyebb lett volna, ha az 1956-os változatot választom Audrey Hepburnnel, Anita Ekberggel, Henry Fondával és Mel Ferrerrel, de gondoltam a több az jobb, és a 208 perc helyett a 394-et választottam.

A napóleoni háborúk idején járunk, a 19. század legelején. Moszkvában a Rostov család névnapi bált tart a Natasák tiszteletére. Ezen az estélyen látja meg a fiatal Natasa Rostova górfnő (Clémence Poésy) az előkelő, vonzó, és nem utolsó sorban nős Andrej Bolkonszkij herceget (Alessio Boni), aki tudtán kívül egyből magába bolondítja a lányt, pedig nem is csinált szinte semmit. Minden esetre Natasa már aznap este lelkendezve meséli Szonja barátnőjének (Ana Caterina Morariu), hogy megtalálta azt a férfit, akit élete végéig szeretni tudna. A lány azonban sokáig nem is találkozik újra Andrejjel, mivel Sándor cár (Igor Kostolevskiy) az osztrákok mellett kiállva hadat üzent Napóleonnak, tehát a katonák hadba vonulnak. A seregben ott van a herceg mellett többek között Natasa bátyja, Nyikolaj (Dmitri Isayev) is, aki privátban Szonja szerelme.

Persze nem csak Rostovékat érinti a háború, hanem a filmben szereplő többi családot is. Bolkonskijéknál ugye Andrej vonul be, ezért terhes feleségét, Lise-t (Elodie Frenck) gőgös, beképzelt, enyhén őrült apjára (Malcom McDowell), és alázatos, lassan-lassan vénkisasszonnyá váló hugára, Marjára (Valentina Cervi) hagyja, míg Vasili Kuragin (Toni Bertorelli), a halálos ágyán fekvő, gyermektelen Bezukhov herceg titkára a fiát, a nagy nőcsábász és hivatásos gazember Anatole-t (Ken Duken) küldi a frontra. Amíg a férfiak a Franciákat várják Ausztriában, addig Oroszországban is zajlik az élet. Meghal Bezukhov gróf (?) de a pénz- és hataloméhes Kuragin nem tudja a vagyonra tenni a kezét, mert a cárnak írt levelében az öregember elismerte kedvenc "fattyát" Pierre-t (Alexander Beyer) törvényes fiaként. Azt a Pierre-t, aki elég léha életet él Anatole Kuraginnal, Dolokhov kapitánnyal (Benjamin Sadler) és a hozzájuk hasonlókkal, de igazából csak két barátja van: a kis Natasa Rostova és Andrej Bolkonszkij.

Szóval Pierre megörökli apja címét és vagyonát, ezért Kuragin új módszert talál ki céljai eléréséhez. Fia ugyan a fronton van, de van neki egy meseszép lánya, Helene (Violante Placido)! A nő legalább olyan romlott, mint az apja, és mivel rendelkezik a megfelelő eszköztárral, viszonylag könnyedén elcsavarja a kicsit szerencsétlen Pierre fejét. Mire észbe kapunk, a pár már össze is házasodott.

A fronton elég kutyául állnak az Oroszok. Az osztrák sereget Napóleon könnyedén szétverte, és megindult a cári seregek ellen. Össze is csap a két haderő, de a franciák fölényben vannak, és könnyedén győznek. A két uralkodó fegyverszünetet köt, és mindenki hazatér, kivéve a fronton elesett Bolkonszkijt... A herceg családja nem közli Lise-vel a rossz hírt, mert a nő nehezen viseli a terhességet, és szerencsére jól sül el a dolog, mert a francia orvosok által megmentett Andrej pont akkor ér haza, amikor a felesége vajúdik. Sok öröme azonban nincs a férfinak a dologban, mert a felesége belehal a szülésbe.

Bár Andrej és Lise kapcsolata már nem volt éppen szenvedélyes, de a férfi halál közeli élményének köszönhetően rájött, hogy a dicsőségnél sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben, és megfogadta, hogy helyre hozza a házasságát. Eléggé magába van zuhanva, hogy erre már nincsen lehetősége, ezért Pierre magával viszi barátját egy vidéki körútra, aminek egyik megállója éppen Rostovéknál van. Natasa majd kicsattan a boldogságtól, amikor meglátja a férfit, és kedvességével, életszeretetével, vidámságával sikerül is felhívnia magára Andrej figyelmét. A férfi részéről ekkor még szerelemről szó sincs, de a következő estélyen Pierre unszolására felkéri a lányt egy táncra, és az mindent megváltoztat.

Maradjunk annyiban, hogy Andrej rohan haza az apjától, hogy áldását kérje a leánykérésre, de nagyot koppan, amikor apa ha nem is megtagadja, de komoly rosszallását fejti ki, és arra kéri fiát, fogadja el a katonai vezérkarban felajánlott egy éves, távolba szólító posztot, és csak utána nősüljön újra. Valójában persze az öreg Bolkonszkij majd felrobban a dühtől, hogy egy ilyen senki kis Rostova csitrit akar a fia elvenni, de ezt nyiltan Andrej szemébe nem mondja.

Hetekkel a bál után Natasának még semmi híre Andrej felöl, azt hiszi, hogy egyoldalúak az érzelmei, amikor végre betoppan a férfi, és megkéri a kezét. Amikor Bolkonszkij elmondja apja óhaját, Natasa a magasból gyorsan visszapottyan a földre, de a szerelmesek meggyőzik magukat, hogy kibirják az egy évet, aztán összeházasodnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Andrej elutazik, és onnantól kezdve csak a levelek maradnak nekik.

Rostovék, Bolkonszijék és Bezukhovék barátja, Marja Dmitrijevna (Brenda Blethyn) hírt visz Natasának, mi szerint Andrej családja beköltözött a városba. A lány az édesapjával (Andrea Giordana) meg is látogatja Bolkonszkijékat, és bár Marja alig várta már a találkozást, az öreg Bolkonszkij elég durván fejezi ki véleményét Rostovékról: pizsamában, hálósapkában jelenik meg, mondván nem tudott a látogatásról. Natasa feldultan hagyja maga mögött a palotát, és kijelenti, hogy soha többé nem akarja Bolkonszkijékat látni.

Natasa bátyjának, Nyikolajnak sem alakul túl jól a szerelmi élete. Végre elmondja az édesanyjának (Hannelore Elsner), hogy szereti Szonját, és feleségül akarja venni, de Rostov gróf költekező életmódja miatt a grófnő szeretné, ha fia egy gazdag örökösnőt venne el - természetesen már kiszemelt is van. Nyikolaj tiltakozik, és hajlandó lenne szülői áldás nélkül is elvenni a nincstelen lányt, de Szonja Rostovék iránt érzett tisztelete miatt ebbe nem megy bele.

Szegény Pierre-ről kell még mesélnem egy sort. Bezukhov kezd rájönni, hogy talán hiba volt Helene-t elvenni, a nő ugyanis nagyon sokban különbözik tőle. Kezdhetnénk például azzal, hogy a tisztességet nem nagyon ismeri: viszonyt folytat férje barátjával, Dolokhov kapitánnyal, aki a fegyverszünet alatt náluk húzza meg magát. Amikor Pierre már tényleg kénytelen szembesülni a felesége kapcsolatával, párbajra hívja a kapitányt, és mindenki nagy meglepetésére ő kerül ki győztesen az összecsapásból. Pierre elköltözik otthonról, de Kuragin idővel meggyőzi őt, hogy menjen haza, mert szeeeegény Helene jóhírével így mi lesz. Bezukhov hazamegy, de közli a feleségével, hogy innentől fogva a házasságuk csak névleges, aminek persze az asszony örül a legjobban. Kuragin egyébként másik gyermekén, Anatole-on is próbál "túladni", de a katonának annyi esze/önuralma sincsen, hogy egy napon át normálisan viselkedjen. Bolkonszkij lánya, Marja lenne a kiszemelt asszonyka, aki talán még hajlana is a frigyre, hogy saját háza, családja lehessen, de amint meglátja Anatole-t mademoiselle Bourienne-nel (Pilar Abella) a lépcsőfordulóban enyelegni, észhez tér, és vissza utasítja az ajánlatot.

Jaj majdnem elfelejtettem! A lényeg, amiért biztosan izgalmas lesz a folytatás is! A Kuragin testvérek, ha sérelmek érik őket, azt kegyetlenül megtorolják. Helene Natasán akar bosszút állni, amiért az célozgatott bizonyos dolgokra Pierre párbaja előtt, Anatole pedig Andrejnek akar ártani, amiért elvetette vele a teherbe ejtett parasztlányt. A legkézenfekvőbb megoldást választják Kuraginék: Helene segítségével Anatole elhódítja Natasát a hercegtől! Legalábbis ez a terv...

Hogy a továbbiakban mi történik, az majd a következő két részből kiderül. És a legnagyobb meglepetésemre alig várom, hogy láthassam! Nagyon tetszik a történet, a világ, amiben játszódik, Natasa szerintem imádnivaló, a negatív karakterek meg utálatosak, ahogyan annak lennie kell. Két dolog van csak, ami nem tetszik, de mindkettő ugyan arra vezethető vissza: a nagy európai koprodukcióra. Az még hagyján, hogy a film hivatalosan olasz-francia-német-orosz-lengyel összefogásban készült, de a színészek nemzetisége is ugyan ilyen "vegyes felvágott". Én egy angol nyelvű verziót láttam, amiben egyrészt vannak, akik szinkronosak, és ez elég zavaró (első "nemtetszik"), másrészt pedig akik tényleg angolul nyomják, azok is akcentussal beszélnek, amit meg nem nagyon értek (második "nemtetszik"). Elvégre ha Oroszországban egymás között oroszok beszélnek, akkor miért lenne akcentusuk? Pedig becs' szóra, most nem is vagyok kötekedős hangulatban (habár az értetlenség az alap). Minden esetre Audrey-t már készítem, mert ezek után millió százalék, hogy azt a változatot is meg fogom nézni.

A bejegyzés trackback címe:

https://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr484310140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.