Ellen Schreiber - Vámpírcsókok - A kezdet
2012. március 04. írta: enbee

Ellen Schreiber - Vámpírcsókok - A kezdet

Tizenhat évesnek lenni Uncsifalván... hát uncsi lehet. Főleg, ha az ember lány egészen kicsi óta különcnek számít, akinek egyetlen barátja egy még talán nála is magányosabb osztálytársa. Na de kezdjük a történetet a legelején, egészen pontosan 11 évvel ezelőtt.

Öt éves voltam, amikor először kimondtam. [...]
-Raven, te mi akarsz lenni, ha felnősz? - kérdezte Mrs. Peevis zöld szemét rám meresztve.
Nem válaszoltam.
-Színésznő?
Megráztam a fejem.
-Talán orvos?
-Ááá... - ráztam ismét a fejem.
-Légikísérő?
-Fúj! - feleltem.
Akkor meg micsoda? - kérdezte ingerülten.
Egy pillanatig elgondolkodtam. - Én majd...
-Igen?
-Én majd... vámpír akarok lenni!
[...] Gyerekkorom nagy részét ezután úgy töltöttem, hogy figyeltem, amint mások folyton elhúzódnak tőlem.

Egy ilyen nyitány után mondjuk nem is nagyon csodálkozom az izoláción. Na mindegy. Szóval Raven, ha felnő, vámpír szeretne lenni. A legtöbb gyerek 11 év elteltével már kicsit változtat a "tervein", de nem így Raven! Ő továbbra is vámpír szeretne lenni, és ezt nem szégyenli senki előtt. Ennek megfelelően falfehérre sminkelve és fekete ruhákba bújva jár mindenhová.

Ez persze nem tántorítja el az iskola sztár focistáját Trevort, akinek valamiért gyerekkora óta az az egyik kedvenc időtöltése, hogy Ravent piszkálja abban, hogy eme jó szokását tovább gyakorolja. Most például kiprovokálja, hogy a gót lány és Becky-barátnő elmenjen Matt (Trevor szárnysegédje) bulijába, ahol aztán egy-két sör hatására Trevor rányomul Ravenre. Ha a foci csillagunk előre úgy tervezte, hogy miután szex reményében pucérra vetkőzik az erdőben, Raven a ruháival a hóna alatt magára nagyja, hogy később teljesen megalázottan és meztelenül kelljen visszaosonnia a civilizációba, akkor a számításai tökéletesen beváltak. Ráadásul Raven a ruha darabokat egyenként szolgáltatja vissza úgy, hogy a saját szekrényére ragasztja ki az iskolában, a legjobb darabot - az alsógatyát - a végére hagyva! Ezek után érthető, ha Trevor visszavesz kicsit az arcából, az osztálytársak pedig kezdenek elismerően vélekedni Ravenről.

Más is történik ez idő tájt Uncsifalván. A Benson-dombon régóta üresen álló kísértet járta kastélyba lakók költöztek! Egy rém öreg komornyik, és egy házaspár a fiúkkal. Persze mindenki az új jövevényekre kíváncsi, akik azonban meglehetősen bujkálós kedvükben vannak. Szerencsére Halloween a kertek alatt, ami aztán alkalmat nyújt a kíváncsiskodóknak arra, hogy szó szerint becsöngessenek a Sterling családhoz. Raven és Becky is jelmezbe öltözik (Raven világos tenisz ruhába bújik, és apja méregdrága ütőjével parádézik), és cukorgyűjtő körútjuk legvégére hagyják a legjobb megállót, a kastélyt. Pechükre pont előttük zár be a bazár, és hogy tetézzük a rossz karmát, Trevor is ott van Matt haverjával. A fiúk, hogy bosszút álljanak azért, hogy nem kaptak cukrot, festékszóróval üzenetet akarnak hagyni a falon. Raven ezt persze nem hagyhatja szó nélkül, és közbe lép, de csak azt éri el ezzel, hogy neki is futnia kell a tetthelyről, mégpedig komoly károk árán. A komoly kár apja ütőjét jelenti, aminek értékét hogy vissza tudja fizetni, a helyi utazási irodában kell dolgoznia heti pár órában.

Na jó, a lényeg, hogy Raven féktelen kíváncsiságának a törvény sem szabhat gátat, így a lány belopódzik a kastélyba, hogy körül nézzen kicsit. Végül viszonylag könnyen megússza a magánlaksértést, mert csak a nagyon jóképű, Raven stílusához kifejezetten illő Sterling fiú veszi észre őt, a felnőttek nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy el van felejtve a dolog, de ne gondoljatok semmi rosszra. Raven formális meghívást kap a kastélyba egy vacsora-randira! Az este elég jól sikerül, Raven és Alexander sokat beszélgetnek és egyből közös hullámhosszra kerülnek. Mondanám, hogy ez elég is ahhoz, hogy Raven szíve hevesen dobogjon, de hát nem így van.

Szárnyra kelt ugyanis egy pletyka Uncsifalván - Trevor anyjának jóvoltából - arról, hogy Sterlingék vámpírok. Egy ilyen "infó" már hogy a csudába ne jutna el pont Ravenhez, akinek eltökélt szándéka, hogy megharaptatja magát Alexanderrel! Az már szinte lényegtelen mellékszál, hogy a fiú még jóképű is. Na jó, nem mellékszál, amint kezdenek összeismerkedni, de miután egy hevesebb csókcsata következtében a fiú véletlenül magharapja a lányt, a következő napokban Raven mást sem csinál, csak Becky segítségével figyeli a nyomot, dokumentálja az "eredményeket" és figyeli önmaga változásait. Ja, és nem mellesleg semmi sem történik.

Ettől függetlenül szerelem kezd szárba szökkenni a fiatalok között, és Raven (Trevort kikosarazván) nagy bátran elhívja Alexandert az iskolai bálba. A fiú meglepő módon örömmel igent mond, és bár Becky figyelmezteti Ravent, hogy nagy baj van készülőben, a lány izgatottan várja régi módi párjának felbukkanását, hogy aztán bevethessék magukat az éjszakába. Jól is szórakoznak, de csak addig, amíg felbukkan Trevor a partnerével - Beckyvel... Szegény lányt a fiú megzsarolta, csak hogy ezzel a merész lépéssel is Ravent bántsa, és hát be is jött a számítása. Hogy tovább fokozza a szemétségeit, elmond Alexandernek mindent, amit Beckytől megtudott a harapós sztoriról, meg úgy általában megosztotta vele a város vámpír elméletét. Raven árulása miatt Alexander hazamegy, és szóba állni sem hajlandó többé az immáron ex-barátnőjével.

Raven beolvas Trevornak, majd teljesen magába zuhanva hazamegy, nem hajlandó enni, de még az ágyából kikelni sem. A családja és Becky aggódik érte, de ugyan akkor mindegyikük tehetetlen is. De aztán váratlan dolog történik! A város észhez tér Raven nagy monológjától, és a közösség üdvözlő partit szervez Sterlingéknek a kastély parkjában. Mindenki megjelenik, az apropónak megfelelően feketébe öltözve, és még Ravent is sikerül rávenni, hogy csatlakozzon. Alexanderrel is sikerül kibékülnie a lánynak, de a happy end mégsem teljes, mert hát kiderül, hogy Alexander TÉNYLEG vámpír, és "Mert szeretlek" végszóval a fiú kirepül Raven életéből.

Hű, hát ez sokkal hosszabb beszámoló lett, mint terveztem. Sajnos azonban végig kellett, hogy írjam, mert a végső csattanó nélkül sokkal kevesebb okom van arra, hogy leírjam, mennyire hihetetlenül utáltam ezt a könyvet! Olyan az egész történet, mintha egy tizennégy éves lány fogta volna az összes vágyát, elképzelt hőstettét és a szerelméért elviselt szenvedéseit, és 180 oldalba belesűrítette volna azt mindenféle nagyobb leírás és jellemzés nélkül. Komolyan, A kezdet alapanyagából vagy három könyvet lehetett volna írni úgy, hogy az ne legyen elnyújtott, csak rendesen kidolgozott. Jó, a hiba nyilván bennem van, mert ez a kötet egy eddig kilenc részes sorozat első tagja, tehát nem egy bebukott próbálkozás, csak azt nem értem, hogy miért? A borító, a design megnyerő, de a tartalom... Tényleg maximum azt tudom elképzelni, hogy Amerikában a kiskamaszok tömege csak iskolába menet a buszon olvas, és a negyed órás utak alatt nincs idő másra, mint nagyon lényegre törő, minden klisét gyorsan szippantó paranormális romantikára.

Talán egyszer elkezdek szarkönyvekelneolvasdmégegyszer listát írni. Ha így lesz, a Vámpírcsókok tuti az elsők között kerül majd felvésésre. Sok sikert a folytatáshoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr654289320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.