Gnómeó és Júlia - Gnomeo and Juliet [2011]
2011. december 30. írta: redbandita

Gnómeó és Júlia - Gnomeo and Juliet [2011]

Két okból került ez a film azok közé, amiket mindenképp megszerettem volna nézni ebben az évben. Az egyik, hogy animációs film, aminek (mint már többször írtam) függője vagyok, a másik, hogy egy általam kedvelt klasszikust dolgoz fel. Utólag belegondolva nem feltétlenül kellett volna beválogatnom ebbe a 12 filmbe... De annak ellenére, hogy annyira nem tetszett, mégis szeretném az előző filmekhez hasonlóan valami kis extrával tálalni. Adja magát, hogy korábbi Rómeó és Júlia történetekkel hasonlítsam össze.

Korhatárra való tekintet nélkül megtekinthető

Részben trehányságom, részben nem tetszésem miatt kerül csak most ki ennek a filmnek a kritikája. Valahogy olyan vegyes érzéseim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. Tetszett is meg nem is. Voltak benne poénok, de voltak nagyon nyálas, már már giccses jelenetek. Továbbá lehet, hogy nem volt szerencsés ennyire kihangsúlyozni, hogy a Rómeó és Júlia egyik hipermodern feldolgozásáról van szó.

Valószínűsítem, hogy Shakespeare-nek nem igazán tetszene, hogy mit műveltek a film készítői ezzel a már klasszikusnak számító történettel. Eleve az, hogy kertitörpék a főszereplők, de a legdurvább amikor maga Shakespeare alakja jelenik meg. Na az már tényleg sok vagy inkább sokk. A szobra elevenedik meg és beszélget el Rómeóval vagy Gnómeóval, bocs.

Na de ne siessünk annyira. Az alapsztori megvan, hogy két ellenséges család, akik gyűlölik egymást stb. A helyszín mondjuk nem Verona, de azt hiszem így is értjük a dolgot. Nincsenek Capulet-ek, sem Montague-k, hanem vörösök és kékek vannak. Na ne essen félreértés ez nem valamiféle politikai hovatartozást jelent, csak annyit, hogy kinek milyen színű a sapkája. Hiszen, mint már mondtam kerti törpökről beszélünk. Egyébként a két szomszéd sincs jóba, mármint a törpök tulajdonosai.

Júliát apja nagyon szigorúan neveli szinte semmit nem enged meg neki, mert túlzottan félti mindentől. Júlia be akarja bizonyítani, hogy nem olyan törékeny, mint apja hiszi. Júlia dajkáját egyébként egy béka alakítja, aki a film legviccesebb szereplője. Rómeó édesanyjával él a szomszéd (kék) házban, ő is bizonyítani akar, ő leginkább Tybaltnak, a gonosz piros törpének.

Szóval úgy nagyjából mindenki megvan, aki kellhet egy Rómeó és Júlia sztorihoz. A konfliktus itt is abból adódik, hogy Tybalt meghal (vagy darabokra törik), és ezért mindenki Rómeót hibáztatja. Háború készül a törpök között. Eközben Rómeó és Júlia egyre jobban szeretik egymást, találnak egy semleges területet, ahol sok időt töltenek együtt és új barátjukkal a magányos flamingóval.

Nem akarom lespoilerezni, hogy mi történik a film végén, de azért kitalálható, hogy egy animációs film nem feltétlenül úgy fog véget írni, mint egy Shakespeare dráma.

Nézzük, hogy kik és mikor, milyen formában nyúltak hozzá Shakespeare darabjához:

Pontosan nem lehet tudni mikor írta Shakespeare a darabot, de kb. az 1590-es években. Azóta számtalan formában megjelent különböző országok színpadán és persze a filmvilág is imádja a tragikus szerelmesek történetét.

Kezdjük akkor a filmtörténelemmel:

Mivel sok van, ezért csak a legjobbakat emelném ki, pl. az 1936-as George Cukor-féle feldolgozást, amit sokszoros Oscarra is jelöltek. Az egyik leghíresebb, vagy legjobb kritikát kapó feldolgozás 1968-ban készült. Majd jött a nagy port kavart Di Caprio.féle változat 1996-ban.

A darab legelső feldolgozását még Méliés készítette, ami még némafilm volt. Az első hangosan beszélő Rómeó és Júlia 1929-ben került a nagyközönség elé, ebben John Gilbert és Norma Shearer voltak a hősszerelmesek. A már említett 36-os verzióban ismét Norma játszott, de a partnere már Leslie Howard volt. Érdekes, hogy több Oscar jelölést is kapott, ám a közönség nem szerette, mivel mindkét főszereplő középkorú volt, így nem tűntek hitelesnek a tinik szerepében.

1954-ben a velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlán díjjal jutalmazták Renato Castellani filmjét, melyben Rómeót egy akkor már ismert színész, Laurence Harvey játszotta, ám a Júliát alakító lányt a rendező egy kocsmában fedezte fel. 1968-ban Franco Zefirreli nyúlt hozzá a történethez, és korszakának egyik legmeghatározóbb filmjét készítette el. A film kapott hideget és meleget egyaránt. Összességében elismerően nyilatkoztak róla, de a Júliát alakító Olivia Hussey meztelenségét elítélték, mivel még csak 15 éves volt ekkor. 

Majd jött 1996, amikor is nem más, mint Leonardo Di Caprio kapta Rómeó szerepét, Júliaként pedig Claire Danes alakította. Egy teljesen modern feldolgozás volt, aminek a célközönsége a fiatalok voltak. A történet Verona Beachen játszódik, ahol tulajdonképpen bandaháború dúl Capuleték és Montaguék között.Kard helyett pisztollyal harcolnak, lovaskocsi helyett modern autókkal száguldoznak. Nekem nagyon furcsa volt ez a feldolgozás, de tény, hogy 1997-ben és 1998-ban is többféle díjat is bezsebelt.

Ki ne emlékezne erre?

Ha hiszitek, hanem még a japánokat is megihlette Shakespeare drámája és készítettek egy animét belőle. Bár igazából szinte csak a főszereplők neveit hagyták meg, a történet szinte teljesen más. Neo Verona-ban játszódik, fantasy környezetben, szárnyas lovakkal. A város urai a kegyetlen Montague-k, akik leszámoltak a Capuleteket, és magukhoz ragadták a hatalmat. A régi uralkodói család életben maradt tagja, Júlia, akit Odin néven fiúként neveltek. Ennek köszönhetően kiválóan ért a kardforgatáshoz és ifjú segédjével karöltve Vörös Vihar néven küzd a Montague emberei által sanyargatott városi szegénységen. Egy ilyen alkalommal ismerkedik meg Romeó-val, a Montague-k örökösével, és ha az első talákozás nem is lett volna mindent eldöntő, akkor a második az volt, így egy bálon végleg egymásba szeretnek. Júliának 16 évesen kell megtudnia, hogy ő egy Capulet és régi hívek ill. családtagok segítségével visszaszerezni a hatalmat a város felett, megbosszulva szülei megöletését.

De a rajzfilm világot is megihlette a témát, és még a kertitörpék szerelme előtt született meg a Rómeó és Júlia csókokkal fűszerezve, amiben fókák alakítják a hősszerelmeseket. Eddig még erre nem szántam rá magam, de még az is elképzelhető, hogy ez is megtörténik.

A színházi világban is rengeteg feldolgozást megélt ez a dráma, a világ szinte minden pontján. Már Shakespeare idejében is a deszkákra álltak vele, de azóta is szinte minden színházi idényben feltűnik. Magyarországon 1793-ban került először bemutatásra, és azóta is meg meg jelenik különböző színházakban. Talán az egyik legnépszerűbb feldolgozása az utóbbi években volt, a Budapesti Operett Színházban Dolhai Attila és (akkor még) Szinetár Dóra főszereplésével, ma már Vágó Bernadett alakítja Júliát.

Elnézést ezt muszáj, sokat jelent nekem ez a dal, mert a nővérkémék esküvőjén is ez szólt :)

Továbbá Mészáros Árpád Zsolttal, Homonnay Zsolttal vagy Bereczki Zolival:

A bejegyzés trackback címe:

https://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr113507234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.