Blue Valentine [2010]
2011. szeptember 05. írta: redbandita

Blue Valentine [2010]

Régen láttam már olyan jól sikerült filmet, mint a Blue Valentin. Igaz, hogy szomorú és szívfacsaró, de mindenképp megéri megnézni. Le a kalappal a rendező és a két színész előtt is! Olyan film született, ami szinte csak és kizárólag érzelmekre alapoz. De működik, Cianfrance-nak sikerült egy elképesztő alkotást összehozni, ahol minden jól sikerült: a képek, a zene, a karakterek, minden tökéletes... Imádtam. Egyébként a filmet kötelező jelleggel megnézetném mindenkivel, aki úgy gondolja, hogy egy rossz kapcsolatot is érdemes fenntartani.

Hol van már az, amikor Michelle Williams neve egyet jelentett a Dawson és a haverokból ismert zűrös kamaszlánnyal? Michelle már régen kinőtte a sorozatszínész kategóriát, és igazi díva lett belőle. Olyannyira, hogy ezét a szerepért Oscar díjra jelölték. Azt a díjat Natalie Portman vitte haza, de azt gondolom, hogy Michellenek nincs mit szégyellnie. Már Mamut-beli alakításakor sejteni lehetett, hogy fogjuk még hallani a nevét...

Budapest Film

Dean (Ryan Gosling) és Cindy (Michelle Williams) házassága nagyon megromlott az utóbbi időben. Van egy ötéves kislányuk, mégis úgy tűnik itt az ideje elválni. Dean alkoholista, Cindy szinte egyedül neveli a kislányt és tartja fent a háztartást ápolónői fizetéséből. Ez szinte teljesen megmérgezi a lelkét, már szinte semmilyen érzést nem táplál egykori szerelme iránt. Pedig egykoron kettőjük kapcsolata tökéletes volt, romantikus, szenvedélyes. Ők maguk is másmilyenek voltak, visszaemlékezéseikből tudjuk meg, miért és hogyan változtak meg ennyire...

Dean egykor romantikus figura volt, felfigyelt az élettel teli, karakán Cindyre és minden vágya az volt, hogy megszerezze Őt. A baj csak az, hogy miután összeházasodnak és gyerekük születik, Deannek nincsenek többé céljai, nincsenek tervei. Hiszen mindene megvan, amire vágyott. Cindynek egyre terhesebbé válik az, hogy Dean ennyire céltalan életet él. Szeretné, hogy a férfinek jó állása legyen, csináljon karriert, akarjon elérni valamit az életben. Dean is érzi, hogy a házasságukkal baj van, ezért megpróbálja megmenteni azt. De a dolgok nem úgy sikerülnek, ahogyan a férfi várja. Cindynek nem igazán tetszik a hely, ahova férje viszi, ezért a hétvége ismét rosszul sül el, ami talán a házasság leges-legvégét jelenti.

Az kérdés számomra, hogy Cindynek tényleg ez a férjével a problémája (azaz, hogy nincsenek ambíciói) vagy talán soha nem is volt a kapcsolatuk, olyan tökéletes? Az is felmerülhet, hogy Cindy talán nem is volt szerelmes Deanbe, hiszen nagyon különböző személyiségek. Igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, egy régi közhely szerint, de talán ez még sincs így...

Derek Cianfrance rendező tényszerű filmet készített, ezt úgy értem, hogy életszagú, reális, racionális. Nem akarja mézesmázosan becsomagolni Cindy és Dean történetét, nem törekszik feltétlenül happy endre sem. Nem akart hollywood-i romantikus, csöpögős filmet készíteni, és ezért én nagyon hálás vagyok neki. Igaz, hogy a Blue Valentine felkavaró, drámai, de jól is van ez így. Ez áll jól neki. A rendező, aki egyben a forgatókönyvíró is több, mint 10 évig készítette elő a Blue Valentinet. Dean szerepét Heath Ledgernek szánta, aki Michelle Williams igazi szerelme is volt. Ám mivel Heath életét vesztette, így Dereknk meg kellett várnia, hogy Michelle képes legyen belebújni Cindy szerepébe.

Számomra az volt a filmben a legfurcsább, hogy nem tudtam egy bizonyos karakter „mellé állni”. Nem tudtam azt gondolni, hogy ez vagy az volt a hibás abban, hogy így történtek a dolgok. Sem Cindy, sem Dean pártjára nem állnék, ha mondjuk az egyik barátjuk lennék, de nem is tudnám hibáztatni őket. Talán tényleg létezik olyan, hogy két ember szereti egymást, mégsem illenek össze, mégsem tudnak boldogok lenni, még akkor sem, ha mindenük meg lenne a boldogsághoz.

A Sundance-i Filmfesztiválon:

A filmet ajánlom, azoknak, akik szeretik, ha egy film elgondolkodtató, szeretik, ha van mondanivalója. Nem érzik kínosan magukat attól, ha érzelmekről szól egy film. Nem ásítoznak akkor, ha két ember lírai énje bontakozik ki a filmvásznon. Nem bánják, ha egy film szívfacsaró, torokszorító.
Azoknak viszont nem ajánlom, akik felvidulásért, kikapcsolódásért akarnak moziba menni. Sem azoknak, akik szeretik, ha egy film happy enddel zárul.

A bejegyzés trackback címe:

https://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr733195696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.