Még egy vámpíros sorozat, immáron a sokadik. Ráadásul a Megperzselve az Éjszaka Háza sorozat hetedik kötete, tehát eléggé benne járunk már a dzsindzsásba. Tervbe van véve az előző kötetek ismertetése is, ezért az előzményekről most nem írnék, de ami késik, az nem múlik. Nézzük hát, mik a legújabb fejlemények Tulsában, és a helyi Éjszaka Házában.
Aki olvassa a történetet, annak első blikkre feltűnhet, hogy a borítón szereplő lány nem igazán hasonlít Zoey-ra. Mivel hogy ő Stivie Rae. Az a nagy piros izével körülvett sötét folt pedig egy holló toll. Valakinek valami ötlete, hogy mi a kötet legérdekesebb szála?
Az előző kötet végén Heath meghalt. Kalona megölte őt, Zoey pedig mindezt végignézte, és nem tudta megakadályozni. Giccsesen hangzik, hogy darabokra tört a lelke, de tökéletesen leírja a jelen helyzetet. Amikor a vámpírjelölt főpapnő felébred, Heath ölében fekszik, és nem emlékszik semmire. Heathre sem. Aztán lassan visszajönnek az emlékek, és Zoey úgy dönt, hogy jó neki a Túlvilágon, ahol Heath mellette lehet, és semmi miatt nem kell aggódnia - kivéve a sötét árnyakat, amik folyton a nyomukban vannak.
Neferet tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi történt az ő kis protezsáltjával, és azt is tudja, ha Zoey-nak sikerül a lelke darabkáit összeillesztenie, akkor visszatérhet a testébe. Feltéve, ha ez nem tart túl sokáig, mert lélek nélkül a test csak néhány napig képes életben maradni, utána meghal. És akkor nincs visszaút. Ezért a Tsi Sgili a Sötétség segítségével leláncolja Kalona testét, a lelkét pedig átküldi a Túlvilágra, és csak akkor engedi visszajönni, ha gondoskodott róla, hogy Zoey ne térhessen vissza.
Amikor Stevie Rae és Rephaim rájönnek, mi is történt a vámpírtanács udvarában, a vörös főpapnő megosztja elméletét Aphroditéval, és az Európában tartózkodó csapat egy veszélyes tervet eszel ki: Stark lelkét Zoey után küldik a Túlvilágra, hogy megmentse őt. Ehhez szövetségest is találtak maguknak, magát a Halált - vagy legalábbis az ő "kapcsolattartóját" a tanácsban.
A hetedik könyv eddig messze a legjobb. Az utóbbi kötetekben előjött a megszokott probléma: a főhős stílusa halálra idegesített. Most kevés a Zoey a történetben, és a hangsúly leginkább Stevie Rae-en van, ő pedig egy teljesen más karakter. Nem olyan mulya, mint az elején volt, próbál a felelősségének megfelelően viselkedni minden szituációban, és ez többnyire sikerül is neki. Persze van ideje a magánéletével is törődni, ami sokszor összefut a kötelességével is, és megnehezíti, hogy a különböző területeket elválassza egymástól. Igen, első sorban Rephaimra gondolok.
Külön érdekesség (bár talán az előző kötetben is így volt már), meg is könnyíti az olvasás élményét az, hogy fanfic módon fel van tűntetve a PoV, vagyis hogy kinek a szemszögéből látjuk az aktuális eseményeket. Legtöbbször Stevie Rae mesél nekünk, de "megszólal" még Zoey, Rephaim, Heath, Aphrodité és Stark is. Többek között. A hátsó borítón azt olvashatjuk, hogy "Az Éjszaka Háza-sorozat hetedik kötete minden eddiginél komorabb és félelmetesebb." Tényleg komor és félelmetes, bár az előző két rész is meglehetősen ilyen volt, nekem mégis inkább az izgalmas és a reményteli jut eszembe. Olyan új szintre kerül a történet, mintha hírtelen Harry Potter Voldemort főnökével (ha lenne) találná szembe magát, és akkora összefogásra van szüksége a csapatnak, ami meghaladja azokat a korábbi helyzeteket, amikor a szereplőknek, ha kisebb szinten is, de már dönteniük kellett a Sötétség és a Fényesség között. És az önfeláldozásról eddig még nem is beszéltem...
A Megperzselve tényleg nagyon megéri azt a ráfordított pár órát, ami a végigolvasásához kell. Az már más kérdés, hogy hányan jutnak el idáig, vagy morzsolódnak le út közben a kevésbbé izgalmas közbülső köteteken. Akinek a Vámpírakadémia bejön, az ezt a sorozatot is szeretni fogja!
