A Szent Vlagyimir Akadémia végzős diákjai számára megkezdődik tanulmányaik legkülönösebb szakasza, a terepgyakorlat, amelynek hat hete alatt a dampyroknak meg kell védeniük a tettetett striga támadásoktól melléjük beosztott morájukat. Rose elég nehezen viseli, amikor kiderül, hogy az ő párja Christian lesz, és Lissát pedig Eddie kapja.
Dimitrij az, akinek sikerül a kicsi dampyrt lenyugtatni, amikor elmagyarázza neki, hogy képesnek kell lennie olyan valakit is megvédenie, akivel nincs meg az a bizonyos kapocs, ami őt Lissához köti, és Lissának is ki kell tapasztalnia, milyen az, ha a testőrének nem tud telepatikusan üzenetet küldeni. Győz a józan ész, és Rose belenyugszik a terepgyakorlat beosztásába, de az első "támadásnál" totál leblokkol. Mármint ez a hivatalos verzió, amit elmond Albertának, Dimitrijnek, az összes tanárnak és diáknak, akik közül nem mindenki hiszi el ezt a változatot. Tényleg nem ez az igazság, de akik szerint Rose direkt szabotálja a gyakorlatot, az is téved. A testőrtanonc ugyanis szellemeket lát. Méghozzá a pár hete megölt Masonét.
Rose ügyetlenkedése ellenére, és Adrian közbenjárására a csapat a királyi udvarba készül Viktor Daskov tárgyalására, akinek főnemesi származása miatt kijár a védekezés lehetősége mindazok ellenére, amit tett. Az udvarban eltelt idő (a tárgyalást leszámítva) olyan, mint egy laza kis osztálykirándulás, ami Rose számára egy csattanóval ér véget. Beszélgetésre hívja ugyanis Tatiana királynő, és a követelései során akarva-akaratlanul is beavatja Rose-t a terveibe.
Az akadémiára visszaérkezve könnyítenek Rose terepgyakorlatán, mert a szellemlátása kicsit eldurvult a repülőn, ezért pszichológushoz kell járnia. Aztán egyik nap (vagyis) éjszaka, minden megváltozik. Rose, ha csak képletesen is, de először a Mennybe emelkedik, majd a Pokolba zuhan. Olyan veszteség éri, ami miatt még Lissát is képes magára hagyni.
A sorozat ezzel a kötettel nálam sárga lapot kapott. Tetszik a történet, tényleg van benne most is valami rejtély, amire nem jössz rá már a harmadik fejezetben, de Rose alakja hihetetlenül idegesítő tud lenni. Folyton azon nyavajog, hogy neki milyen rossz, és annyira akaratosan, erőszakosan tud viselkedni, hogy azt még az Adrian fajta "sötét aura" miatt is nehezen tolerálom. Mitől olyan rossz Rose-nak? Ő a végzősök, és az egész akadémia legjobb testőrtanonca, a barátnője az egyik legbefolyásosabb főnemesi család utolsó élő tagja, akinek nem mellesleg a lélek az eleme, ami ritkaságszámba megy. A lélek gyógyító erejének köszönhető az, hogy Lissa megmentette Rose életét, és kialakult közöttük A kapocs. Aztán Rose barátja, Eddie szintén a legjobb testőrtanoncok között van, Lissa pasija pedig, Christian Ozera, szintén főnemes, aki offenzív használja a tűz mágiát, ha kell. Jó pont neki. Adrian Ivaskov piszkosul gazdag, jóképű, népszerű lélek használó mora főnemes, aki rá van indulva Rose-ra, de semmi esélye nincs (egyelőre) a lánynál, mert az a mentorába, az akadémia elit testőrébe, Dimitrijbe szerelmes. Mázli, hogy az érzés kölcsönös. Na és itt van még nekünk Rose anyja, Janine Hathaway, aki két lábon járó testőr legenda. Szegény dampyrnak tényleg borzalmasan nyomorult élete van.
A könyvben nagyjából tizenháromszor megemlítik, hogy Rose mennyit változott. Ezt a karakterfejlődést annyira nem látom, az egyetlen előrelépés az anya-lánya kapcsolatban van, de a mérföldkő ebben a témában még az előző kötetben volt, A halál csókjában szinte már természetes, hogy Rose nem utálja Janine-t, hanem inkább elismeri a munkáját. Ami még változik, az az, hogy Rose már nem az a nagy bulizós, de mitől lenne az? Az előző kötetben még meg Mason szédítése, de a fiú halála után pár héttel miért természetellenes az, hogy nem kezd partikra járni, főleg amikor ott van neki Dimitrij is?
A Rose elleni kirohanásom nem jelenti azt, hogy a könyv rossz lenne. Oké, Agavééknál mostanában mintha keveset adnának a minőségre, a könyveikben egyre több és több az olyan hiba, amit még én is észre veszek, de a vámpírakadémia harmadik kötete is érdekes és fordulatos, indulatokkal, érzelmekkel és akcíókkal teli. Nem csoda, hogy Michael Preger (Elátkozottak faluja) már megvette a sorozat megfilmesítésének jogait, és Don Murphy (Transformers) producerrel összeállva olyan mozi elkészítését tervezik, amire az Alkonyattal ellentétben nem csak a lányok, de mindkét nem képviselői szívesen beülnek. Adrian szerepére szeretném jelölni Johnny Pacart! A többieken még gondolkozom :]
Úgy tűnik, a sorozat befejező, hatodik kötetének decemberi megjelenésével nem zárja teljesen be kapuit a vámpírakadémia. A kiadó ugyanis 2011-től megbízást adott egy szintén hat kötetes spin-off sorozatra, aminek szereplői közül csak egyet erősítettek meg eddig, a negyedik kötetben megismert Sydney-t. Kiváncsian várom a fejleményeket ez ügyben is!
