Jus Accardo - Touch
2016. február 18. írta: enbee

Jus Accardo - Touch

Deznee tizenhét éves korát meghazudtoló módon sok mindent élt már át. Ennek java részét saját magának köszönheti, mivel bármire hajlandó azért, hogy apjából valamilyen érzelmi reakciót váltson ki. Történetünk kezdetén például egy buliból hazafelé tartva a patak partján összeszed egy meglehetősen elcsigázott fiút, akit életében akkor lát először, és hazaviszi. Gondolom kitaláljátok a következő mondatot: Ez a cselekedete örökre megváltoztatja Dez életét.

touch.jpg

Szóval a cipőtlen srácot Dez megszánja és hazaviszi. Persze apu idegesítése is cél, de miért ne lehetne egy kővel két legyet elintézni? A kis protezsálttal azonban valami gond van, mintha alapvető dolgokat felejtett volna el, és mindenre rácsodálkozik. Arra mondjuk pont nem nagyon, amikor Dez apja hazaér egy csoport fegyveres férfival, ez inkább a lányt lepi meg. Mert az oké, hogy Dez valami reakciót akart kicsikarni az apjából, de nem túlzás ez egy kicsit?

A fegyveresek el akarják a fiút vinni, de az tiltakozik. Hamar kiderül azonban, hogy komolyabb dologról van szó, mint rajtakapott tinédzserekről: a fiú érintése halálos. Ezt szemlélteti is a srác a fegyveresek közül valakin, Dez pedig köpni-nyelni nem tud nagy hirtelenjében. Hát még amikor a fiú végső elkeseredésében őt célozza be. De. Mert hogy jön a de. Amikor a fiú megérinti Dezt, az ég világon semmi sem történik.

A fiú, vagyis Kale a Hatosok közé tartozik. A Hatosok mindegyikének van valamilyen különleges képessége, mint Kale-nek ez az érintősdi. Dez apjának a cége pedig, a Deanazen azzal foglalkozik, hogy összegyűjti a Hatosokat és a saját érdekeikért felhasználják őket. Kale egész életében a Deanazennél élt, ők "nevelték" fel, a külvilágban csak akkor járt, amikor feladatot bíztak rá. Képzelhetitek, hogy milyet.

Az ifjúsági irodalomban is szeretik meglovagolni a népszerűségi hullámokat, így hát ettől a könyvtől se várjon senki világmegváltást. Az egy kaptafára készült regényektől talán annyiban tér el az Érintés, hogy a főszereplő lány nem az a megszokott, szürke kisegérnek beállított bombanő, aki majd' mindegyik történetben szembe kocog velünk, hanem egy magabiztos és nagyszájú csaj, aki nem ájul el a saját árnyékának látványától. Az elgondolt alapfelállás, hogy cseréljük meg a szerepeket, és ezúttal a rosszlány meg a jófiú jöjjön össze (mert hát csak erről van szó), első látásra nagyon tetszett. Ráadásul ott volt az a rengeteg pozitív kritika, amit az Érintés kapott, ezért meglehetősen nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban - ennek meg is lett a böjtje. A szereplőket eltúlzottnak éreztem, megkedvelni sem nagyon tudtam őket, pedig próbáltam. Az elején. Aztán már ingerem sem nagyon volt rá.

Ami viszont tetszett, az a bizonytalanság. Hogy tényleg nem lehet tudni, kiben bízhat az ember és kiben nem. Persze lehet tippelgetni, meg biztosan vannak akik "előre tudták" mi lesz a vége, de én nem tartoztam közéjük, az fix. Igazán izgalmas a könyv utolsó harmada, de mivel a szereplők nem nőttek különösebben a szívemhez, ezért a folytatást sem várom tűkön ülve. Aki még nem döntött a sorozat sorsáról, annak ajánlom figyelmébe az Érintés nélkült, ami egy Kale szemszögéből íródott rövid kis szösszenet a hivatalos második rész, a Mérgezés előtt.

Az Érintés még a 2013-as várólistámon szerepelt - (végre) pipa!

A bejegyzés trackback címe:

http://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr276160204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.