Mivel minden évben írok néhány karácsonyi filmről, így lassan kifogyok a klasszikusokból, mint pl. a Reszkessetek betörők, ami ugye idén talán nem is lesz!? A Télapu is olyan, amit szinte minden évben leadnak és 1994 óta én is számtalanszor láttam már, sőt azóta két folytatása is elkészült, mégis valahogy nem tartozik a kedvenceim közé. Valahogy nem érzem a hiányát, ha egy egy évben kimarad, de az biztos, hogy ha még nem láttad vagy már évekkel ezelőtt, akkor érdemes megnézni. Az biztos, hogy Tim Allen egyik legjobb filmje.

A rendező John Pasquin, akit úgy korábban nem sok címről ismerhetünk, jelentősebb alkotásai pl. Dzsungelből dzsungelbe vagy a Beépített szépség második része. Ennekellenére ez egy egészen jól sikerült alkotás, kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezhető. Az a jó benne, hogy talán nem olyan giccses és romantikus, mint a hasonló témájú mozik. Tim Allen ugyanis szinte végig szarkasztikusan áll az egész karácsony-mikulás-ajándék-manók témához és ez teszi viccessé a Télaput.

Az események fonalát a karácsonyi előtti estén vesszük fel, mikor az egyedülálló apukához megérkezik kisfia, Charlie. A válás és a (ex)feleség bepasizása óta Scott (Tim Allen) és Laura (Wendy Crewson) kapcsolata szinte kizárólag vitákból áll. Ráadásul az új férfi egy pszichológus, Dr. Miller (Judge Reinhold) és ez elég sok piszkálódás tárgya. Mondjuk már alapból a férfi szebbnél szebb pulcsija alkalmat adnak a beszólásokra, kár is lenne kihagyni őket.

Szóval Charlie és Scott megpróbálnak minél többet kihozni a karácsonyból, de a vacsora odaég, az éttermek zárva vannak, és ami nyitva van ott sem lehet rendelni semmit. Az esti mese után mindenki nyugovóra tér, ám ekkor...

Motoszkálás hallatszik az éjszaka közepén, de nem rablók azok. Scott ráijeszt a tetőn lévő férfira, csakhogy a Télapó az. A férfi eltűnik, csak egy kártya marad utána, a ruhája és a szán. Persze Scott nem hisz a szemének, de Charlie kedvéért beülnek és a kalandok ekkor kezdődnek.

Kiszállítják az ajándékokat majd irány a Mikulásgyár, ahol manók százai dolgoznak és a főnök egy Bernard (David Krumholtz) nevű manó. Scott továbbra sem érti az egészet, de megnyugszik, mert másnap az ágyában ébred, álomnak véli az egészet.

De! Mert ugye mindig van de... Charlie is ugyanazt álmodta volna??? Ráadásul ott a rejtélyes hógömb, plusz Scott hízásnak indul, imádni kezdi a süteményt és a szakálla megállás nélkül nő. A munkahelyén ez persze egyre több konfliktust okoz, és a volt feleség se nézi jó szemmel a dolgot.

Jópofa karácsonyi film, akár gyerekekkel is megnézhető. Tényleg olyan mozi ez, amit a család együtt is élvezhet az ünnepek idején!